Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
Varga János: AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FŐBB FORRÁSAI Öngól. Találóbban aligha minősíthetném ígéretemet, amellyel Erdmann Gyula barátom unszolására vállaltam, hogy tájékoztatást adok az 1848 előtti falusi társadalom kutatásának főbb forrásairól. Sőt, többszörös öngólról van szó. Először is: túl általános a "falusi társadalom" meghatározás. A "falu" jogi kategóriájába tartozó települések lakóinak összességét értsük alatta? Ha igen, akkor eleve figyelmen kívül kell hagyni a mindenkori mezővárosokat, jóllehet ezek többségének mindennapi élete legfeljebb bizonyos vonatkozásokban különbözött az átlagos jobbágyfalvakétól. Ezzel szemben viszont a fogalom alá kell vonnunk az adott településen lakó földbirtokost vagy kisebb-nagyobb földesurakat kúriájuk vagy majorjuk személyzetével, embereivel együtt. Azután: mit jelentsen a "főbb források" terminus technicus? Ez is olyan bizonytalan fogalom, mint a történetírásunkban a kívánatosnál nagyobb teret nyert ennek-annak "fő kérdései" cím. Kérdés az is, hogy mi a "főbb" megjelölés tárgya. Olyan forrásokat takar-e, amelyekben az adott témát illetően tömegesen találhatók hasznosítható adatok, vagy pedig olyanokat, amelyeknek adatai a tárgykör jelentősebbnek ítélt problémáit segítenek megoldani? Ha az előbbit fogadjuk el, akkor eleve számolnunk kell azzal, hogy ugyanazon típusú források egyike valóban gazdag lelőhelynek bizonyul, másika viszont az egykor hozzá tartott iratanyag egy részének eltékozlása miatt alig-alig nyújt a kutatónak valamit. Ha pedig az utóbbi értelmezés mellett maradunk, akkor kettős nehézséggel kerülünk szembe. Egyrészt a jelentőség megítélése sohasem nélkülözi a szubjektivitást. Érvényesítésében a mindenkori szakmai vagy közfelfogás ugyanúgy közrejátszik, mint a kutató alkata, hajlama és érdeklődésének -bármennyire viszolyogtató is e kifejezés- irányultsága. Másrészt ugyanazon jellegű adatnak a jelentőségét és rangját vagy magasra emeli, vagy lefokozza egyfelől a kor, amelyben írásba rögzítették, vagy ha úgy tetszik, az adat életkora, másfelől egyedisége vagy tömegessége. Nyilvánvaló, hogy egy középkori oklevél egyetlen adatának a súlya sokkal-