Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

ló (XIX-XX.sz.) első évtizedeinek gyulai magatartás- és viselke­dési formáiról. Orosz István egy hasonló forrásra hívta fel a fi­gyelmet. A Hajdú Bihar Megyei Levéltárban található egy nagyjá­ból ugyanezen időszakot felölelő napló, amelyet egy debreceni gyógyszerész lánya vezetett. Tartalma hasonló, talán részlete­sebb a gyulai naplónál. A tudomása szerint egyenlőre még senki által föl nem dolgozott forrás az összehasonlítás lehetőségét kí­nálja. Talán kimutatható lenne az a különbség, amely egy kisvá­ros és egy valamivel nagyobb vidéki város kisasszonyainak menta­litásában megmutatkozik. Kiss Gy. Csaba előadásához a következőket fűzte. A családregé­nyeket történész szemmel olvassa, esztétikai szempontból nem mi­nősíti azokat. Szabó Magda Régimódi történet c. családregénye a Debrecen történetével foglalkozó számára megkerülhetetlen. Orosz István 10 éve foglalkozik azokkal a történeti problémákkal, ame­lyeket e családtörténet ábrázol. Lényegesen jobb véleménye van a családregényekről, mint Kövér Györgynek. Nagyon fontosak lehet­nek, ha jól tudják ábrázolni a történelmi mozgásokat, mivel ez történetírói eszközökkel igen nehéz. Neki sokat segített Szabó Magda regénye abban, hogy a XIX. sz. 2 felének Debrecenjét mi­lyen magatartásformák jellemezték. Ezeket történeti források alapján nem lehet megállapítani. Szabó Magda a családjában élő emlékezetet, szóbeli hagyományt örökítette át íróként az utókor­ra . Gyáni Gábor Mi a társadalomtörténet? - Vetette fel a kérdést. Faragó Tamás tette szóvá az előző szekcióülés végén, hogy az elhangzott elő­adások erőteljesen gazdaságtörténeti irányultságúak voltak. Ez azt a meggyökeresedett és nem egészen eltűnt megszokást reprezen­tálja, amely nem ismer el autonóm társadalomtörténetet. Ez a szekcióülés majdnem ugyanúgy indult, mint az előbbi. Aztán Kósa László korreferátumában elhangzott az a megállapítás, hogy a gyu­lai zongoratanárnőnek tulajdonképpeni státuszát társas kapcsola­tai emelték meg. Gyáni Gábor szerint ez volt az a pillanat, ami­kor kiléptünk abból a beidegződésből, hogy mindent az anyagi kö­rülményekre, vagyonosságra, jövedelemre vezessünk vissza. Vannak olyan faktorok, amelyek autonóm módon, vagy meglehetősen emanci­pált módon döntenek arról, hogy kinek mi egy adott közösségben a helye. Ez valódi társadalomtörténeti szempont és közelítés. Olyan jelenségeket kell társadalomtörténeti érzékenységgel tanul­mányozni, amelyeket nehéz felismerni, mert szövevényes, nehezen megfogható viszonylatokban nyilvánulnak meg és ezek nincsenek le­írva, nincsenek róluk listák, jegyzékek, nem kerültek be a sta­tisztikákba. Esetleg bekerültek a magánnaplókba, vagy áttételes formákban irodalmi művekből olvashatók ki. El kellene már szakad­ni attól -hangsúlyozza Gyáni Gábor-, hogy mindig a gazdaság ál­tal meghatározott társadalmi státuszban gondolkodjunk, mindent erre vezessünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents