Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

szült, ezért csak annak fontosságára szeretném felhívni a figyelmet, hogy meg kell kísérelni meghatározni, hogy az összlakosság milyen nagy részére terjednek ki. Ne elégedjünk meg az adózóknak csupán adótételeik alapján kialakított osztályokba sorolásával, hanem próbáljuk meg meghatározni azokat a kritériumokat, amelyek alapján a lakosság felső-, közép- és alsóbb rétegeinek összetétele meghatározhatóvá válik. Ne csak a legnagyobb adót fizetők összetételének szenteljünk figyelmet, de vizsgáljuk meg a közép és alsó rétegekben végbemenő átalakulást is. A viszonylag sokat használt polgárkönyvek, polgárjegyzékek szisztematikus feldolgozása is még sok helyen várat magára. Pedig fontos tanulságokkal szolgálhat a polgárok összetételének alakulása: hogy mennyire uralta a polgárságot a kézművesek zárt csoportja, mely szakmák domináltak benne, mely rétegek felé nyílt meg leginkább. Elemzést érdemel a származáshelyi összetétel abból a szempontból is, hogy vajon a polgárjog elnyerése a bevándorlók társadalmi integrálódásának eszközévé vált-e, mint pl. Pesten, vagy a helyi születésűek egyre zártabb csoportját alkotta-e, mint pl. Budán. A polgárkönyvek szisztematikus és összehangolt vizsgálata valamelyes fényt deríthetne a városok közötti migrációra is, amelyről jelenleg csak feltevések születhettek az illusztratív példaként feltárt egyedi esetekből. Egyoldalú megközelítés jellemezte a városi vezető testületek, a tanács, a választott polgárság, a hivatalnokok összetételének vizsgálatát is. Többnyire csak a foglalkozási megoszlás szempontjából vizsgálták ezek összetételét, anélkül azonban, hogy az egyes csoportok arányát e testületekben összevetették volna a városi társadalomban képviselt arányukkal. Mivel viszonylag kislétszámú csoportról van szó, reális feladat lenne más forrásokból merített adatokkal feltárni származásukat, iskolázottságukat, családi kapcsolataikat is. Ez utóbbiak fényt deríthetnének arra is, hogy a testület összetételének megváltozása nem jelenti minden esetben új érdekcsoport képviseletét. Kellően ki nem aknázott források a szinte minden levéltárban megtalálható céhiratok is, amelyek közül csak a céhstatutumok számítanak lerágott csontnak. Kevés figyelmet fordított a kutatás a nyilvántartásokra: mesterkönyvekre, szabadítási és inasszegődtetési könyvekre, amelyek adataiból megállapítható, hogy