Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

a térségre jellemzők. Nem kívánok itt az európai régiók elhatárolásának bonyolult és történetileg is változó kérdéskörére kitérni, csak annyit jegyeznék meg: azokat a nézeteket tartom elfogadhatónak, amelyek az irodalmi fejlődés sajátszerűségeit szem előtt tartva feltételezik egy köztes, kelet-közép-európai zóna viszonylagos önállóságát, hozzávetőlegesen a német és az orosz nyelvterület között. Ennek a köztes régiónak az elhatárolásához (mind az ettől keletre, mind az ettől nyugatra eső területekről) különösen a XIX. és XX. század irodalmi jelenségei adnak bőséges bizonyító anyagot. A tervezett kutatás során a kelet-közép-európai családregények világát szeretnénk bemutatni, a régi feudális-patriarkális viszonyok és mentalitás elmúlását, lassabb vagy gyorsabb ütemű átalakulását, a polgárosodás néhány sajátos útját térségünkben (a nemesi és a paraszti polgárosodás jellemzőit), és ennek a folyamatnak különleges dilemmáit (például asszimiláció és polgárosodás összefüggéseit). Egy ilyen összehasonlító és művelődéstörténeti szempontú vizsgálatra a családregény műfaji változata különösen alkalmasnak látszik. Mindenekelőtt azért, mert ez a regénytípus igen közel áll a klasszikus realizmus konvenciójához. Ahhoz a szemléleti kiindulóponthoz nevezetesen, hogy a családregény klasszikus változata (mi elsősorban Thomas Mann "Buddenbrooks", 1901 c. regényét tartjuk a meghatározó mintának) a klasszikus realizmus felfogásához hasonlóan feltételezi az ún. "objektív valóság" létezését. Ennek pedig az az egyik legfontosabb következménye, hogy az írók ezekben a regényekben rendszerint széles történeti és társadalmi panorámát festettek. A XIX. századi realizmushoz képest azonban a XX. század első három-négy évtizedében születő családregények társadalmi optikája szűkebb, mint a balzaci típusú regényekben, rendszerint egy család több nemzedékének a sorsát mutatják be. Az alaposan megvilágított társadalmi tér egy jellegzetes társadalmi csoporté. így általában egy történelmi korszak (hozzávetőlegesen egy emberöltő, harminc-negyven év) irodalmi képéről van szó, ahol a történelmi-társadalmi folyamatokat, az életforma változásait, a civilizációs fejlődést az egymást követő generációk sorsában érzékelhetjük. Nem kívánok itt bővebben foglalkozni azzal, hogy miképpen lehet pontosan meghatározni a családregény fogalmát. Ez egyébként