Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK
volt), télen a jégpálya (1906-ban építették), nyáron a teniszpálya meglátogatása. Mindkettő közel esett a városközponthoz. Az időponthoz kötött események közt találjuk a jótékonysági esteket, estélyeket, bálokat, felolvasásokat, tudományos előadásokat, hangversenyeket, színházat, kiállításokat. Ezek közt nem egy zártkörű rendezvény volt. A változatos programot tartalmazó fölsorolás azt is jelenti, hogy a szórakozás és a művelődés között nem húzódott éles határ, de az előzőnek adtak elsőbbséget. A kéziratos naplót a szóbeli visszaemlékezések mellett ezen a ponton egészítik ki a nyomtatott források, elsősorban a helyi sajtó, ahonnan az említett alkalmakról bővebb ismeretek nyerhetők. Gyulának fénykora volt századunk első tizenöt éve. A modern városi élet számos kelléke és intézménye ekkor létesült. A korszakról Scherer Ferenc kétkötetes várostörténete részletesen beszámol. Megjegyzendő még, hogy a buzgó katolikus Lindl Etelka a templombajárást csak a tavaszi és őszi ájtatosságok alkalmával regisztrálta. Körülményes a nagyanya, az anya és a kisasszonyok baráti köreinek egymásba fonódó szálait szétválasztani. Férfi nem lévén a háznál, az állandó férfi látogatók között túlnyomólag udvarlókat, hódolókat, barátokat találunk. A házban megfordultak széles skálájának egyik pólusán szerepel a "kegyelmes úr" és a "kegyelmes asszony" (mindketten csak néhányszor), a másik póluson "egy régi cselédünk" (mindössze egyszer). Egyiknek sincs a neve a naplóban, hiszen az előző kettőről mindenki tudja kicsoda, az utóbbiról a neve után sem tudta volna senki, kiről van szó. Gróf Károlyi Ella és Gróf Almásy Dénes egyébként igen szűk kapcsolatot tartottak fönn a középosztálybeliekkel. Visszaemlékezés szerint a gróf -noha helyi kártyapartnerei közülük kerültek ki- "káposztafejeknek" tartotta őket. Lindl kisasszony a comtesseket is tanította zongorázni, ezért járt nála többször Almásy Denise. Mindenki más a Lindl-ház vendégei és barátai közül a kisvárosi középrétegek különböző csoportjaihoz tartozott. A legnagyobb csoportot az uradalmi tisztek alkották. Delőlük állt a család rokonságának tekintélyes része. Ez, a történetírás által eddig kevés figyelemre méltatott réteg Békés, Csanád és Arad megyében a napóleoni háborúktól fokozatosan kiárusított kamarai birtokok új tulajdonosainak szolgálatában szerzett tekintélyt és vagyont.