Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

merjük, az azonban biztos, hogy ez a folyamat egy generáció alatt lejátszódik. A jelenség feltehetően összefügg a főváros század közepétől növekvő jelentőségével; a központi funkciók erősödése önmagában meggyorsíthatja ezt a mozgást. A külföldről érkezők csoportja ugyanakkor a Marton-féle modell kizárólagosságát nemcsak a vándorlás mechanizmusára vonatkozóan kérdőjelezi meg, hanem ezen keresztül arra is indít, hogy óvatosabban kezeljük a zsidó bevándorlás szakaszaira vonatkozó adtait. Ha ugyanis átléphető a határzóna anélkül, hogy a bevándorló nyomot hagyna az ott élő zsidóság létszámában, a peremvidék nem alkalmas egyértelműen a bevándorlás időhatárainak megállapítására. A Pestre költözők nagyobb része magyarországi születésű. (A férfiak 70,2; a nők 64,2 %-a). A magyarországi születési helyek területi megoszlása alapján (ld. melléklet) a fővárosba költözés utolsó előtti állomásaként csak kevés esetben jelölhetők meg a városkörnyéki területek. A vándorlás előbb bírált modellje tehát -amely valamiféle fokozatossággal számol- az országon belüli lakóhely-változtatás leírására sem alkalmazható kizárólagosan. Mindezt alátámasztandó jól elhatárolható egy olyan csoport, amely a bevándorlási határok mentén fekvő megyékből érkezik a fővárosba . 3.sz. táblázat A bevándorlási peremterületekről származók férfiak i fő % fő Galíciai határ: 15 12,7 11 Árva megye 1 3 Szepes " 1 Sáros " 3 1 Zemplén " 9 3 Ung " 1 1 Bereg " 1 2 Máramaros " 1