Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

jegyzése arra vonatkozott, hogy hol melyik kötetben folytatódnak a cégre vonatkozó bejegyzések.

6 A részvénytársaságok és a szövetkezetek bejegyzésekor a 8. rovatban közölték az ún. okmánytári számot

. Az okmánytár mindazon iratokat tartalmazza, amelyek a cég működésére, üzletmenetére, vagyonkezelésére vonatkoznak: alapszabály (módosított alapszabályok), aláírási ívek, befizetésekről szóló kimutatások, közgyűlési jegyzőkönyvek, éves mérlegek stb. Csak törvényszéki határozat rendelhette el a cégbírósági bejegyzések, illetve a bejelentett változások bevezetését. A cégbíróságon vezetett cégjegyzékről kérésre hiteles másolatot, bizonyítványt is kiadtak. Az 1875: XXXVII. törvénycikk megjelenése előtt a három város -Pest, Buda és Úbuda- összes cégbejegyzéseinek száma nem érte el a kétezret; az 1876-95 közötti időszakban azonban 6.901-re emelkedett, majd az I. világháborúig az ipari cégjegyzések száma elérte a 18.453-t, a kereskedelmi cégeké pedig a 10.988-t. A cégjegyzések száma és a ténylegesen működő vállalkozások közötti összefüggés azonban nem rekonstruálható pontosan, mert a fölszámolási eljárás után a vállalatok, cégek nem tettek eleget bejelentési kötelezettségüknek.

7 A bejelentésre kötelezett cégek és a kisipar-kiskereskedelem körébe tartozók közötti különbséget az 1890. évi mezőgazdasági-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 2631.sz. rendelete határozta meg,^ mely a Kereskedelmi és Iparkamarának előírta egy olyan könyv vezetését, amelybe a Kamarához beérkezett iparigazolványokat és iparengedélyeket jegyezték. Emellett fel kellett tüntetni az iparos által fizetett évi adót, s ha a három évi adó után a Kamara úgy vélte, hogy az illető cég a kisipar, illetve a kiskereskedelem körét meghaladja, akkor cégbírósági bejegyzésre szólíthatta fel a cég tulajdonosát. A cégek megszűnését követő törlésre vonatkozóan azonban nem állítottak fel szabályt, s így továbbra sem lehetett pontos képet kapni a ténylegesen működő cégek számáról. A századfordulóra ezért ismét időszerűvé vált egy olyan kézikönyv megjelenése, mely az "... ország területén törvényszékileg bejegyzett kereskedelmi" cégeket tartalmazza. (Szerep kesztő: Battonyai Ödön). Mind a miniszteri rendelet, mind a Battonyai-féle cégjegyzék az ipar és a kereskedelem szabatos mene-