Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK
Megállapítható tehát, hogy mennél közelebb esik egymáshoz egy vállalat hatóköre és részvényeseinek lakóhelye, annál nagyobb a részvényes listák informatív értéke a helyi társadalom vagyonmegoszlásának vizsgálatában. Az országos és monarchiabeli jelentőségűvé emelkedő vállalatok részvénybirtokosai - a tőkekoncentráció mértékének is függvényeként- tágabb és heterogénabb körből verbuválódtak. Ez utóbbira jó példával szolgál a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű két elődvállalatának esete. Az 1852-ben alakult Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület részvényeinek 55 %-át a helyi földbirtokosok, 25 %-át helyi stellárok, 15 %-ot Nagyrőcze és Rimaq szombat, 5 h-ot pedig kereskedőtőkések szereztek meg. Az 1868-as alakuló közgyűlésen a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat választmányi tagjait már fele-fele arányban a nyersvas-termelők illetve a "többi részvényesek" sorából választották. 1 ^ 1 Az ~1870-es évtized részvényemelése után azonban mind nagyobb hányad került a finanszírozó bankok és bécsi pénzemberek kezébe. Azzal, hogy a 19. század kilencvenes éveitől általában is megváltozott a bankok magatartása a vállalati részvényekkel szemben, s a majoritáshoz szükséges 15-20 %-ot igyekeztek -egyúttal titkos tartalékot képezve- tárcájukban őrizni, jelentős mértékben leértékelődött a közgyűlési részvényletevők listájának társadalomtörténeti forrásértéke. Kivételt ez alól leginkább az ún. családi részvénytársaságok jelentettek, amelyek hátterében olyan egész vállalat-halmazt finanszírozó privátcégek álltak, mint a Deutsch lg. és fiai, Kohner Adolf fiai, Herzog M. L. és társa stb. Az ő esetükben (egészen a második világháborúig eljutva) meg lehetne próbálkozni a különböző vállalati iratokból összegyűjtött részvényletétek és a bizonyos időmetszetekben rendelkezésre álló vagyonleltárak szembesítésével. Ezt a javaslatunkat annak tudatában sem tartjuk fölöslegesnek ehelyütt megfogalmazni, ha óhajunknak ezúttal meg sem próbálunk eleget tenni.
