Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

kórházi felvételi és elbocsájtó ívek, menhelyi felvételi lapok az egyén lakóhelyét, illetőségi helyét, születési helyét és idejét, felekezetét, foglalkozását, családi állapotát, sőt családtagjait is rendszeresen részletezik. A szintén az árvaszéknél kezelt hagyatéki ügyek általában gazdagabbak és a vagyon természetét illetően is részletesebbek, mint a bíróságra került hagyatéki periratok. Az árvaszéki ügyek egyénekre, háztartásokra irányuló konkrétsága és sokoldalúsága a magyar társadalomtörténet nemzetközi forgalomba kapcsolódásakor lesz különösen nagy érték. Az összehasonlításnál kiderül, hogy a szerencsésebb forrásadottságú országokhoz képest az itt tükröződő viszonyokról szóló egész forráscsoportok hiányoznak, vagy pusztultak el. - Az árvaszéki iratok nagy mennyiségét említem legutoljára a "taszító" momentumok között. A mennyiség előnyét azonban aligha kell részleteznem. Ahol nem érte nagyobb arányú pusztítás ezt a forrásanyagot, ott a történeti szociológiai mintavételt is lehetővé teszi. Ennél azonban sokkal többet is kínál. A személyi adattömeg kezelése, úgy tűnhet, statisztikai rutinfeladat. A forrás adta vizsgálati mélységben azonban előbukkantak a társadalmi viszonyoknak azok a minőségi különbségei, amelyektől egy működőképes történeti, társadalomszerkezeti hipotézis felvázolásánál nem lehetett eltekinteni. Legelőször is az iratok áttekinthetetlensége vezetett a használható irattípusok fondokon belüli számbavételére. Ebből az derült ki, hogy az esetek több mint kétharmadánál egyszerű hagyatéki eljárásról van szó. Ehhez a típushoz, tartalmában a gondnoksági ügyek álltak legközelebb - már azért is, mert nagyrészük halálesettel, s így hagyatéki üggyel végződött. A kétharmados arány -amit Szekszárdon még rendezetlen és selejtezetlen iratoknál számoltam ki- megnyugtató lehetne a tükrözött problematika jellegét tekintve. Az ügyek döntő többsége nem kriminális, hanem normális generációváltással kapcsolatos. Ebből pedig az következhetne, hogy nyugodt lelkiismerettel meríthetnénk belőlük a "jellemző" vagy "tipikus" jelenségek tisztázásához. - A következő lépcsőben azonban a leltáraknak -e típus magvának- nyilvánvaló csonkasága vehetné el a kedvünket a forrás további vallatásától. S valóban, ha azt vártuk, hogy ezeknek a