Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

Gyáni Gábor: BUDAPEST STATISZTIKAI FORRÁSAI A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT A fővárossal kapcsolatos társadalomtörténeti, de a más irányú 19/20. századi kutatások egyaránt kétségtelen előnyt élveznek a hasznosítható statisztikai forráshelyek bősége tekintetében. Annak a következménye ez, hogy egyedül Budapestnek volt külön, az országostól intézményileg is független statisztikai hivatali apparátusa, amelynek működése -szakmailag is- nemegyszer felül múlta a döntően a népszámlálások lebonyolítására koncentráló országos statisztikai kutatómunkát. Elegendő arra emlékeztetnünk, hogy a fővárosi hivatal első igazgatója, a nemzetközileg is nagyra becsült Kőrösy József, később, a századelőtől a 20-as évek közepéig pedig a szintúgy kitűnő szakember, Thirring Gusztáv neve fémjelzi a hivatalt. S bár az 1926-ban őt felváltó Illyefalvi Lajos nem tartozott a kimagasló szakemberek sorába, mint remek kapcsolatokkal és menedzseri érzékkel megáldott igazgató, az őt környező színvonalas statisztikus gárdára támaszkodva, hihetetlenül termékeny munkát végzett. A még Thirring által összeállított, de már Illyefalvi irányításával végrehajtott, 45 pontba foglalt kutatási (adatfelvételi) terv, amely az 1926 és a II. világháború közötti szűk másfél évtizedben szinte hiánytalanul meg is valósult, nehezen áttekinthető statisztikai publikáció-áradatot eredményezett. Az egyes felvételek anyagának gyakori újraközlései egy-egy kiadvány táblái között, tehát a kiadványok anyagainak gyakori tematikai átfedései indokolják, hogy áttekintésünkben a legautentikusabb kiadványtípusra, a Statisztikai Közlemények sorozatában e másfél étvized folyamán megjelentetett 151 kötetre helyezzük a hangsúlyt. Jóllehet egyes alapvető felvételek anyagát nem e sorozatban tették közzé, (így a még idézendő 1929. évi nagy munkásstatisztikai felmérést sem), a kötetek mégis kivételesnek számítanak. Az említett sorozatban közreadott, a táblaanyagot szövegesen is bőven (néhol feleslegesen bőbeszédűen) kommentáló kiadványok nagyából fele az, amely értékelésem szerint társadalomtörténetileg közvetlenül is hasznosítható. A társadalomtörténetileg relé-