Kereskényiné Cseh Edit: Békés Vármegye levéltára 1715-1950. Ismertető leltár - Segédletek a Békés Megyei Levéltárból 2. (Gyula, 2008)

Feudális kor - IV. A. 1. Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai 1715-1848 (1860)

Feudális kor ív. A. 1. Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai 1715-1848 (1860) Békés vármegyét a 18. század elején az 1715. évi 92. tc. alapján szervezték újjá. A vármegye legfontosabb önkormányzati testülete a közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatkört egyaránt ellátó nemesi közgyűlés (congregado generális) volt. Évente három-négy alkalommal hívták össze, és minden megyebeli nemes részt vehetett rajta. Ha a szükség úgy kívánta, rész- vagy kisgyűlést (congregado particularis) hívtak össze, ahol többnyire kevesebb résztvevő - elsősorban a tisztviselői kar - jelent meg. A nemesi közgyűléseken - 1724-ig elsősorban Békésen, Szeghalmon, valamint Füzesgyarmaton, majd 1732-től Gyulán - hirdették ki az országgyűléseken hozott törvényeket, és gondoskodtak azok végrehajtásáról. A vármegyéknek jogukban állt (az országos törvényekkel nem ellenkező, a nemesi privilégiumokat nem sértő) jogszabályokat (statútum) alkotni, amelyekben figyelembe vették a helyi sajátosságokat. A megyegyűléseken ismertették a helytartótanács, a kancellária, a kamara és más központi kormány hatóságok rendeleteit, és intézkedtek végrehajtásukról. Itt tették közzé a nemesség adományozásáról vagy megerősítéséről szóló armalisokat, a megerősítéseket és igazolásokat. Az országos és a saját költségeik fedezésére szolgáló adókat kivetették és behajtották. Az adókivetés alapja a rovásos (dicalis) összeírás volt. Háborús időkben nemesi felkeléseket (insurrectio) szerveztek. A közrend fenntartásán, a betyárok, bűnözők üldözésén kívül a közmunkák megszervezése (utak, gátak, hidak rendben tartása) is rájuk hárult. A vármegye területén érvényes mértékek és árak kiszabása is a közgyűlés feladatai közé tartozott. A nemesi vármegye élén a főispán (comes supremus) állt, aki többnyire főrangú nemes, tekintélyes nagybirtokos volt. A király nevezte ki, az ő bizalmát élvezte, a központi hatalom képviselője volt. Mivel a főispánok általában nem az adott vármegyében laktak, elég ritkán jelentek meg a közgyűléseken. A megyei közigazgatás tényleges vezetője az alispán (vicecomes) volt. Az 1723. évi 56. tc. értelmében a nemesi közgyűlés a főispán négy jelöltje közül választott alispánt. A vármegyei nemesség soraiból került ki, és a főispán távollétében minden területen (közgyűlésen, törvényszéken) helyettesítette. Egyes megyékben kialakult a helyettes vagy másodalispán tisztsége is. A megyék területe járásokra tagolódott, amelyek élén a vármegye közönsége által választott szolgabírák (judex nobilium, rövidítve judlium) álltak, és intézték a szolgabíróságok közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyeit. A szolgabírók munkáját segítették az esküdtek (juratus assessor), akiket járásonként választottak. Az adószedő (perceptor) és az ügyész mellett fontos feladatot látott el a jegyző (nótárius). A jegyző szakképzett hivatalnok volt, aki a megye írásbeli munkáit végezte, kinevezése élete végéig szólt. A török hódoltság után újjászervezett Békés vármegye első főispánja Löwenburg János Jakab udvari kamarai tanácsos volt, akit az uralkodó I. Lipót 1699-ben nevezett ki. Ebben az évben Nagyváradon tartottak egy újraalakuló közgyűlést, de az akkor