Jároli József: A Békés Megyei Tanács, Végrehajtó Bizottsága és szakigazgatási szervei iratai 1950-1990. Ismertető leltár - Segédletek a Békés Megyei Levéltárból 1. (Gyula, 2006)

A Békés Megyei Tanács levéltára - XXIII. 21. A Békés Megyei Tanács iratai 1950-1990

kellett képviselniük, biztosítaniuk kellett a tervszerűséget az állami élet minden területén. Ellátták a gazdasági, társadalmi és kulturális vezetés feladatát, általában az államigazgatás helyi feladatait. A törvény a tanácsokat az országgyűlésnek és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelte alá, a központi irányítás jogát azonban a Minisztertanácsra ruházta. A jogkört a gyakorlatban először a belügyminiszter gyakorolta a Helyi Tanácsok Főosztálya útján (143/1950. [V. 18.] MT sz. rendelet). A felsőbb szervek a kapcsolatot a tanáccsal az elnökhöz intézett leiratok útján tartották, ami a tanácstestület elsődlegességét csökkentette. A 37/1953. (VII. 23.) MT. sz. rendelet megszüntette a belügyminisztérium főfelügyeleti jogkörét, amit a Minisztertanács közvetlenül gyakorolt az 503/1953. MT sz. határozattal felállított Minisztertanács Helyi Tanácsok Titkársága útján. A tanácsok sokoldalú feladatai a fentieken kívül a dolgozók jogainak érvényesítése, a helyi gazdasági jellegű költségvetés és terv megtárgyalása és elfogadása, azok végrehajtásának ellenőrzése, helyi vállalatok munkájának irányítása, a vb választásával stb. kapcsolatos feladatok, alsóbb vb-k tagjai megválasztásának és visszahívásának jóváhagyása stb. A tanácstestületek helyi szabályozási jogkörükben szabályrendeleteket alkothattak. Ezek jóváhagyása a felsőbb tanács, megyék esetében a Minisztertanács jogköre volt. (Erősen hierarchizált rendszer valósult meg, az önkormányzatiság lényegében nem létezett.) Az első tanácstörvény már deklarálta a tanácstestület elsődleges szerepét, a gyakorlatban azonban ez alig érvényesült. A vb általános helyettesítő jogköre következtében a testület nemcsak akkor döntött a tanács hatáskörébe eső ügyekben, amikor a tanácsülés nem ülésezett, hanem más esetekben is. 1954-ben az alkotmány módosítása után elfogadott második tanácstörvény (1954. évi X. törv.) a tanácsok addigi működésének tapasztalatait figyelembe véve az állam. hatalom helyi szerveiként határozta meg a tanácsokat, amelyek egyben a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei, amelyek a Hazafias Népfrontra támaszkodva, a dolgozók tömegszervezeteivel szorosan együttműködve szervezik a lakosságot a társadalmi, gazdasági, kulturális tevékenységben való közvetlen és állandó részvételre. A tanácsok a felsőbb államhalmi szervek alárendeltségében és irányításuk alatt működtek. A megyei tanácsok az országgyűlésnek, illetve a Népköztársaság Elnöki Tanácsának alárendelve működtek. (Megjegyzendő viszont, hogy az országgyűlés és az Elnöki Tanács a pártállami időszakban súlytalanabb volt, mint a vezető pártszervek, illetve a Minisztertanács és a szaktárcák, melyek a vb-ket és a szakigazgatási szerveket irányították.) Az új magas szintű jogszabály - papíron - megerősítette a tanácstestület elsődleges szerepét, eltörölve a vb általános helyettesítő jogkörét, és az előző törvénynél pontosabban szabályozta feladatait, kapcsolatát a tanácsnak alá nem rendelt szervekkel. Feladata az alkotmány és más magas szintű jogszabályok által előírt államhatalmi tevékenység végzése, helyi tervezés és költségvetés megállapítása, a helyi mezőgazdasági és ipari termelés, a helyi kereskedelem és közlekedés, a város- és községgazdálkodás irányítása, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének elősegítése, a tanács saját működésével, a tanácsnak alárendelt szervek létrehozásával, irányí-