Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
99 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 aug. 16. Vargha Ferenc főgimn. b[uda]pesti tanár, egyetemi tanulótársam látogatott meg néhány percre. A Doberdóról pedig dr. Fazakas József főhadnagy, a Tanárkör titkára, hozott híreket. Görz elvesztésénél már nem volt jelen. aug. 17. Özv. Ferenczy Istvánné, Pista öcsém anyósa, jött Budapestről, s tartott bennünket szóval délután. Pethő Sándornak, úgy látszik, gr. Andrássy Gyula lapja alapítása ügyében, távirati hívásra B[uda]pestre kellett mennie. aug. 18. A király 86. születésnapja színtelenül, a csatatereken is jelentéktelenül múlt el. aug. 19. Este 5–11-ig Möller István műegyetemi tanár volt vendégünk, s nálunk ülte meg a neve napját. Mondja, hogy míg a bécsiek Belgrádból vagonszámra vitték el a régi s újabb okiratokat, műtárgyakat stb., a mieink jóformán semmit tettek. Ő tehát legalább a várat akarta tudományosan fölmérni, amit Thallóczy és Kuhinka tábornok, a belgrádi vár- és hídfőparancsnok közbenjárásával 15 tanulója segítségével alaposan el is végzett. Kuhinka szerint gyorsan is kellett ezt tenni, „amíg a vár a mienk”. A Kriegsarchiv is rendelkezésére bocsátott minden tervrajzot. Eredetileg csak Belgrád vára műtörténeti leírását tervezte, de, Thallóczyval megbeszélve a dolgot, megtoldja ezt Avala, Szabács és Szendrő leírásával is egy nagy díszműben. Beszélt arról is, mi részük van nekik, műegyetemi tanároknak abban, hogy Konstantinápolyban a törököknek most fegyver- és ágyúgyáruk van, aminek lehetett köszönni nagy részben a Dardanellák felszabadulását. – Lujza sógorasszony, éppen két hónapi időzés után, az éjjeli gyorsvonattal ment haza Budapestre. Szegény, nem találja helyét sehol, s nem tudja magát elhatározni, ott maradjon-e, vagy itt telepedjen le. – Vendégeink távoztával mondta feleségemnek lányunk, Mariska, hogy urának bátyja, Müller Ernő az osztrák vasutaknál gondolom osztályfőnök, ki jelenleg ismét katonai szolgálatot teljesített, Budapesten hirtelen meghalt. Unokáim őt „Hincz (Ernst) bácsi”-nak hívták. Ny. b.! aug. 20. Sarkadon már a kápolnáját is lerontották Szent Istvánnak, kinek neve napján akárhányszor ötven vendége is volt édesapámnak; én mára csak egyet fogtam, Móricz Pista járásbírót, aki különben nem is király, hanem vértanú, mert felesége mindig Brassóban ül az anyjánál és évente csak 1–2 hónapot tölt az urával. aug. 21. Moldován Gergely újságolta, hogy a minisztérium megadta neki a tiszteletévet: még egy esztendeig megtarthatja a román nyelv és irodalom katedráját. – Városunkba teljes csöndben sok mindenféle hadifölszerelést szállítanak; ma pl. 79 000 liter benzint és 20 teherautót. aug. 22. Dr. Scherer Ferenc jött jelenteni, hogy helyettes tanár lett a trencséni gimnáziumnál, de csak úgy foglalhatja el állomását, ha katonai (hadnagyi) szolgálata alól fölmentik; egyben folyamodik a Konstantinápolyban most felállított magyar történelmi intézethez, és tőlem is kér szemináriumi bizonyítványt arról, hogy bizánci történelemmel foglalkozott. – Tegnap óta a térparancsnokság hivatalos helyisége a Bocskay téren, s így rosszlábú vőm számára közelebb van; noha ő idáig is autón járt hivatalába.
