Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1916

97 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 júl. 20. Bancsák (ha csakugyan így hívják) aradi polg. isk. tanár, a Kölcsey Egyesület alkalmazottja, jött mentegetőzni a társulat elnöke, Fényes nevében, hogy néhányun­kat kifelejtettek a tiszt. tagok sorából, s tájékoztatott az egyesület ügyeiről. – Este a csütörtöki sörözésen Lechnerrel csak én jelentem meg, s így elhatároztuk, hogy ezt a baráti összejövetelt a nyáron nem folytatjuk. Különben előadásaink terveiről beszél­gettünk. júl. 22. Szádeczkyné komámasszonynál voltam feleségemmel a neve napján. A komám megint nem volt otthon, mert megint összezándorodtak. Köztük örömtelenül tölti legszebb évét szép, de nagyon leheletszerű keresztlányunk, Margit. júl. 23. Unokáim megfogtak egy Fellegvár-oldali sétára. júl. 24. Ma megint, anyjukkal, a Házsongárdra. júl. 28. Befejeztem négy hét alatt a Histoire du prince Ragotzi (Paris, 1707.) fordítását. Az ilyen oláh-puskaporos időben ez is jó irodalmi foglalatosságnak. júl. 29. Tóth Lajos miniszt. tanácsos Tangl rektorral és néhányunkkal megnézte a má­ra már teljesen kiürült Kalazantinum épületét, melyre mint rektorhelyettes fölhívtam a minisztérium figyelmét, s azt nem haszonbérbe vételre, hanem megvételre ajánlja a minisztériumnak (egyetemi célokra). Megígérte, hogy Ajtai nyomdász kérését is aján­lani fogja méltányos anyagáremeléssel való elintézésre. Szegény öreg Ajtai, kivel egy év előtt én kötöttem meg az új szerződést, napok óta többször kért, hogy a papiros megdrágulásával fölemelt tételeit fizettessük ki, mert idestova tönkremegy. Az egye­temnek a nyomda (előbb K. Papp Miklósé) már 38 éve becsülettel dolgozik. – Rein­bold, Szentbenedekről bejőve, nálunk vacsorált. júl. 30. Az egyházközség közgyűlésén, Farkas Lajos főgondnok kemény felszólalása kö­vetkeztében, nem Tanács József, hanem Váradi Albert el. isk. igazgató lett a gondnok; pedig szegény Tanácsra elfért volna ez a kis anyagi segítség. júl. 31. Hám Tóni, a Kalazantinum igazgatója, elbúcsúzott tőlem; holnap ő is B[uda]­­pestre költözik, az oda áttett intézet után, melynek elvitele érzékeny veszteség a meg­próbáltatás éveit élő egyetemünkre nézve. – A rektor elnöklete alatt délben értekez­let volt a Kalazantinum helyiségeinek esetleges felosztása ügyében. Szerettem volna, ha a történelmi szemináriumok mind lemennek a földszintre, de csak én mennék le Schillinggel, Szádeczky és Erdélyi László a közp. épületben maradnak, ami miatt Schmidt megint nemcsak modortalanul, hanem egyenesen gorombán támadt Szá­deczkyre. Pedig tervezgetés, berzenkedés egyaránt kárba mehet, mert a pénzügymi­niszternek most aligha van vásárló kedve. Napközben különben az egyetemen dolgoz­gattam. Lujza sógorasszony reggel intett bennünket, hogy értéktárgyainkat helyezzük biztonságba; este pedig tájékoztatást kért, hogy tegyen néhai férje, Spitkó Lajos emlé­kére 5000 koronás ösztöndíj-alapítványt a lőcsei gimnáziumban egy leibitzi jó tanuló részére.

Next

/
Thumbnails
Contents