Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
88 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 máj. 21. Az említett cikk egy újdonsággá zsugorodott össze, aminek örvendek. Ma az Estilap ban olvastuk Görgey Artúr halála hírét. Gazdátlan leveleit mint III. évf. gimnazista mindjárt megjelenése után 1867. júniusban megvettem és elolvastam,22 mégpedig a nagyváradi Szent László templomban, mialatt a gyónásban rám került a sor. Bár égtem a forradalom szellemétől, a füzet nagy hatással volt rám. Még nagyobb hatással volt a tarkóján ejtett hatalmas seb, amelyet Görgey barátjának, Csiky Gergelynek temetésén láttam először és utoljára. Ez a seb mutatta, hogy ott volt, ahol lennie kellett. A Szilágyi Sándor-féle Mill. tört. X. kötetében a magam részéről beadtam a votum Minervaet, amint beadtam utóbb Károlyi Sándorra nézve is Rákóczi életrajzában. A nemzet is napirendre tért a hazaárulás vádja felett, bár az ilyen vádat sohasem lehet ítélettel eligazítani. Görgey erős lélekkel viselte, jobbnak látta, ha a nemzet inkább tulajdonítja árulásnak, mint saját gyöngeségének, hibáit. Rövid időn [belül] bizonyára sok fontos adatot tudunk meg önéletrajzából, melynek I. kötetét az Akadémia már kiszedette, s most bizonyára gyorsan közzéteszi, amit Kossuth esetleges önéletrajzára nézve nem tartana olyan sietősnek, mint ahogy Rákóczi összes műveinek összegyűjtését is abbahagyta és szekfűt hintett a legnevesebb magyar sírjára. Görgeyvel mindenesetre a nagy idők utolsó nagy embere tűnik el, 98 esztendővel a vállán, s egy tarthatatlan váddal az emlékén, melynek hadvezéri dicsősége sohasem enyészik el. Nyugodjék békében! máj. 22. Feleségemtől Hódmezővásárhelyről kaptam levelet. Meglátogatta, és a rendesnél is kövérebbnek találta bátyját, Zsigát, s felkeresi Lujzával Tóni sírját és az ismerősöket. Holnap térnek vissza Budapestre. Hazajövetelét nem sürgetem, mert egy kis pihenés és szórakozás igazán ráfér az én örökké munkás édes feleségemre. máj. 23. A filozófiai tanszék ügyében kiküldött bizottság ma és tegnap meghallgatta Schnellernek 3 óra hosszat tartó jelentését, amelynek alapján (Kornis és Tankó nem vállalkozván) Bartók György fil. magántanárunk meghívását ajánlotta és – a pályázat kiírása mellett döntött. Az Uj Idők szerkesztősége megkérdezett engem br. Szentkereszthy Pál levelére nézve, hogy ki a Histoire des Revolutions de Hongrie szerzője, s dicsérte Szentkereszthy a mű stílusát; én pedig egyebek közt azt írtam, hogy érdemes volna Brennernek ezt a Rákóczi takargatásával írt művét lefordítania, Singer és Wolfner pedig kiadhatná.23 Lyka Károly most a szerkesztőség nevében azt írja, hogy a háború elmúltával „esetleg” szóba kerülhetne egy ilyen kiadvány. A Magyar Kultúrá ban Kiss Albin kat. szempontból elítélőleg szól Magyar Középkor c. gyűjteményemről. 24 22 Görgei Arthur: Gazdátlan levelek. Pest, 1867. 56 p. 23 A szerkesztő üzenetei. Histoire. Uj Idők, 22. évf. 1916. máj. 28. 23. sz. 563. p. 24 Kiss Albin: Magyar középkor. Magyar Kultúra, 4. évf. 1916. máj. 20. 10. sz. 446–451. p. Kiss Albin sokféle kritikát tartalmazó írását a következőképpen zárta: „A Magyar Középkor olvasása közben a legváltozatosabb kedélyhullámokon megy át a megértésre törekvő lélek. Végelemzésben úgy érezzük, hogy a magyar szentek sehogy sem érezhetik magukat otthonosan az egész művet átható történetbölcseleti szellem milieu-jében.”
