Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1915

62

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1915

dec. 24.

Unokáim nálam töltötték a délutánt, s míg anyjuk a karácsonyfát díszítette, kölcsönösen mesékkel, felolvasásokkal mulattattuk egymást. Este hatkor jött a Jézus, és megint sok mindent hozott, egész arzenált, szánkót, sok társasjátékot, könyveket, festékeket stb. A fára, melyet ezúttal is Krassó-Szörényből kaptak, oda sem hederítettek. – Én sok kedves apróság közt édesapám és anyám arcképeit kaptam berámázva. A gyerekek rajzokkal ajándékoztak meg bennünket. Én feleségemnek 600 koronát adtam, Marcinak ruhaféléket; urától is kapott karra való órát, Lujzától pedig szép és értékes gránát nyakláncot. Szegény Lujza sírt a karácsonyfa alatt, hol Török Imre és Szentkirályi Gyula is megjelentek. A cselédek is mindnyájan kaptak ajándékokat – s katonáékról sem feledkeztünk meg. Boldog, kedves este volt... a négy fal között.

dec. 25.

Karácsony első napját, a gyerekek játékai közt töltöttük. A reggeli lapok hozták, hogy dr. Szabó Emil székelykeresztúri tanítóképző intézeti tanár, egykori tanítványom, ki háromkötetes középisk. világtörténetemet román nyelvre fordította, tegnap, amint a Ferenc József Szállodába megérkezett, szívbajban összeesett és csakhamar meghalt. Ny. b.!

dec. 26.

A Századok

ma jött füzetében olvasom, hogy Lehoczky Tivadar, Bereg várme

gye monográfusa, a Tört. Társulat legrégibb választm. tagja, még e hó 25-én elhunyt, élete 86. évében. Liptószentmiklóson és Rózsahegyen barátkoztunk össze, s leveleztünk is egymással. Nagyon kedves öregúr volt. Nyugodjék békében!

dec. 27.

Tíznapi szobafogság után kimentem a városba, de alig egy órára. Délután eljöttek Zsakóék; négy fiuk s egy vejük van a háborúban.

dec. 28.

Szekér Béla komám reggel, disznótori trófeumokkal, hazajött családjától. – Apáthy Pista Cholnokyt, ki a földgázkérdésben a Deutsche Bankkal kötött szerződés mellett foglalt állást, már az Uj Nemzedék

ben támadta; most pedig ezt a cikkét Az Ujság mai számában bevezetéssel ellátva reprodukálja, s azon nem Erdélyben szüle

tett magyarok közé számítja, kik erdélyi tartózkodásukat csak kapaszkodásuk létrájául használják, melyen rúgnak egyet, mikor feljebb akarnak emelkedni. Szóval hódít kollégák közt az a hang, melyen most dec. 17-[i] karunkban felszólaltam.

dec. 29.

Mivel tegnap a rossz időben kimentem a házból, feleségem még ma is haragudott rám, mert félt, hogy visszaesem az influenzába. A szeretetnek joga van az aggodalomra.

dec. 30.

Egész nap itthon rendezgettem könyvtáramat.

dec. 31.

Napfényben sétálgattam lányommal és unokáimmal délben, s este a színházi kabaré után (melyet a kávéházban megelőzött az Irodalmi Társaság némely tagjának, pl. magának Dósa elnöknek Ady Endre javára tett kritikája megbeszélése, Rákosi Jenő cikke alapján)45

éjfélig a családdal (odaértve Lujzát, Szekér Bélát és Gyula keresztfia

-45 Rákosi Jenő írásában a Kolozsvári Hírlap 1915. dec. 25-i számában megjelent körkérdésre adott vála

szokra reflektált: „...egy kolozsvári újságíró kollégánk kíváncsi volt arra, hogy mint vélekednek »kolozsvári írók és esztétikusok« arról a világháborúról, amelyet Dunántuli visel az úgynevezett holna-