Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1919

402 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 a verandán gondosan ápolt, s háládatosan nyíló virágaimat takarókkal védtem a fagy ellen, amit nem cselekszenek azok azokkal, kik most a főtér és sok más városrész la­kosait kidobják az utcára... – Ma pl. Reinbold Béla kollégám járt nálunk, hogy helyet kérjen holmija egy részének. S három hónap múlva a tanársegédek és kórházi orvosok egy része is hajléktalanná válik, mert egy pillanatig sem akarnak tovább szolgálni. okt. 13. Du. 3 órakor temettük Jékey Aladárt. Ravatalán még volt nemzeti szalagos ko­szorú – az Erd. Irod. Társaságtól, melynek alapításától fogva tagja, s három hét óta tiszt. tagja volt. Ez volt a boltokban kapható utolsó nemz. szalag. Ürmössy Károly unitárius pap beszéde után az Irod. Társ. nevében Csengeri, a sírnál pedig Csiky unit. pap búcsúztatta el a kedves virágaival, fehér virágokkal, elhalmozott kedves öreg köl­tőt. Nyugodjék békében! – Berti bátyám nagyon hosszú hallgatás után írja, hogy ok­tóber végéig Szeghalmon nyaral, hol veje főszolgabíró; télre bemegy Váradra, hol még egyszer ez életben, látni szeretne... 76 esztendővel a vállán. – A cluji egyetem irodalmi (bölcsészeti) karát az új prodékán szombaton (okt. 11.) vette át az eddigi ügyvezetőtől, Roscától; Lázár irodatisztet s a szolgákat egyelőre eskü nélkül megtartanák, de Lázár csak az erdélyi oláh (nép) nyelvet érti, az irodalmit nem, s így a magyarul nem tudó, románul pedig irodalmilag beszélő új elöljárókkal nem tudja megértetni magát. Szem­ler tanácsjegyzőt és Nagy Kálmán gondnokot az eskümegtagadás miatt elbocsátották. Juhász rektori irodatisztnek nyugdíjat ajánlottak fel, s ez a másik öregünk ezt hajlandó is volt kérni, hogy házában megmaradhasson; de most mégis megemberelte magát, s nem folyamodik hozzájuk. Azok a tanárok, kiknek természetben való lakásuk volt, a tél elé némileg megnyugodva mennek, mert utódaik elég gavallérosan, felajánlották, hogy megosztozzanak a lakáson. Romániai egyetemi és középisk. tanárok különben emlék­irattal fordultak a román VKM-hez, panaszolván, hogy Clujba olyanokat is kineveztek rendes tanároknak, akiknek doktorátusuk s irodalmi munkásságuk nincsen, illetőleg csak kéziratokat mutattak be, miket a közvélemény nem ellenőrizhet, s így tudom. munkásságukról csak évek múlva alkothat véleményt. A középiskoláknál is érdemese­ket mellőztek ismeretlenek miatt. Olyan panasz, mely minden tömeges kinevezésnél ismétlődik. Egyébiránt a cluji egyetem ma kapta meg az értesítést, hogy román királyi egyetem jelleget kapott s a tanárok fizetése, ellátása stb. a román egyetemek módjára történik. Budapestről megint nem tudunk semmit, két nap óta megint nem kapván on­nan hírlapokat. Kenéztől hallom (aki Navratillal együtt itt állítólag házassága, illetőleg Kenéz elválása ügyében jár), hogy a románok B[uda]pesten még a minisztériumok telefonjait is leszerelték, s így jócskán el vannak vágva a kül- és belföldtől egyaránt. – Ezredes lakónk kutyamosója ma nagy lármát csinált nálunk a házból ellopott bakancsa miatt; cselédeinket vádolta, az egyik menyecskét, Rózát, aki pedig egy év óta, mint be­csületes cseléd él nálunk, a megjelent detektívvel be akarta kísértetni, de ez kérésemre a sikoltozót itt hallgatta ki, s ártatlanságáról meggyőződhetett. Az új stăpânirea alatt olyan lármás dolgokat kell házunkban megszoknunk, amik azelőtt teljesen ismeret­lenek voltak. Kapukulcsokat kapnak tisztiszolgák, akik és barátaik, hírünk és tudtunk nélkül, akármikor bejöhetnek. Három hétre szabadságolt hadnagyunk ma váratlanul, idejének kitöltése előtt hazajött; addig egy civil barátja járt be, akit nem is láttunk, és csak annyit tudunk róla, hogy a Patriá nak valami munkatársa, és csöndes, szerény lakó. – Itt ma függesztették ki a földbirtokreformot hirdető kiáltványt, s hallom, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents