Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1919

358 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 itteni Estilap és Kolozsvári Hírlap papiroshiány miatt egyelőre megszűnt. A színházban tegnap a rivaldáról kihirdették, hogy 40 000 magyar esett fogságba; csodálatos: a két legutóbbi hadijelentés 800–900-ról tud mind összevéve. júl. 29. Szentimrey főigazgató sem tette le az esküt, tehát ő is állását vesztette. Az új rezsim a felekezeti iskolák államsegélyét s 1–2 tanár állami fizetését, s valamennyinek nyugdíját nem vállalván, ez intézeteknek most a főigazgató befolyása nélkül kellene gyakorolniuk önkormányzatukat. Végh Katinka tanítványomat a múltkor magyar vise­let miatt a Fellegvárba vitték, ott adott feleletei miatt a térparancsnokságon kihallgat­ták, s tudatták vele, hogy hadbíróság elé állítják; védőjéül az öreg Isacut rendelték ki. Nem tudom, milyen alapon, azzal vádolják, hogy a nők nemzeti viseletének mozgalmát ő szervezte. Váradon a harctérről hazaérkező sebesülteket üdvözölni kell; egy fiata­lember ezt nem tette, mire több katona, majd egy tiszt is szidalmazni kezdte. Az ifjú mentegetőzött, majd szót szó követvén, arcul vágta a tisztet. Ekkor leszúrták, s félóra múlva meghalt. Ekkor tudták meg, hogy nem valami renitens magyar volt, hanem Lá­zár Aurélnak, a kormányzótanács igazságügyi főnökének öccse.113 Tegnap este 6-kor itt valami 2000 ember egy vasutast temetett, elöl a vasutasok zászlójával, melyen egyéb szalagok közt, egy kis nemzeti szalag is volt. A Mátyás téren az őrjárat megállította az egész menetet, és csak azután engedte tovább, mikor levette a szalagot. Ellenben ma is láttam katrincás román úrilányokat, hajukban nemzeti színükkel. Katonáktól ők is „kí­sérve és követve lettek”, de azok – gavallérjaik voltak. A föl nem esküdött tisztviselők rendszeres kiéheztetése tovább folyik, ma lefoglalták a köztisztviselők szövetkezetében kiosztani akart kukoricalisztet. Búza már úgysincs! De 8 hónap óta először emberi han­got is hallottunk magyar ügyben. Iorga114 a professzor, vagy legalább lapja, a Neamul Românesc, kir. kegyelemre méltónak tartja Apáthyt, mert nemes céljai voltak, csak a módszere volt rossz. A historikus tehát mint politikus is megőrzi igazságérzetét. júl. 30. A Patria „aszongya”, hogy a múlt héten a magyarok utolsó erőfeszítéseiket tet ­ték a Tiszánál; katonáik közt asszonyok és 12–15 éves gyermekek is voltak; de ez a nép földrajzilag véget ért, halottja az európai háborúnak, s Magyarország teljesen el­veszett. A magyar nem tartozik azon népek közé, amelyekkel tárgyalni lehet. Ne lepje meg se a szövetségeseket, se a magyarokat, ha a román bevonul Budapestre: a Tiszától ők hívták őket az ország belsejébe.115 (NB. a véresszájú cikk a Nagy Tanács ülésének megnyitása napján jelent meg, s ezen alkalomból másik nagy kirohanás is van az el­nyomó magyarok ellen, s közli Mărdărescu tábornok köszönetét a tiszai győzőkhöz.) Hát Isten tudja, hogy van, mint van, hogy lesz a dolog; de kolozsvári kereskedők va­karják a fejüket, mert 1–200 000 vagy több korona ért. lebélyegzett román bankóju­kat Románia határain (vagy inkább érdekszféráján kívül) nem akarják elvenni; román parasztok vakarják a fejüket, ha a kereskedők nem ómagyar bankjegyet adnak nekik vissza a befizetett román bankóért. Tegnap az állomáson 59 vagon sebesültet vittek dél felé, s a román király és kísérete tegnap este 6 óra tájban 20 autóval ment át a városon a nyugati front felé. Kósza hírek szerint a fehérek is csatlakoztak már a románokhoz, hogy együtt nyomuljanak Budapest ellen. Szép lesz, mert a bukaresti L’Orient szerint 113 A valóságnak nem megfelelő hír. 114a Felesége, Bogdán Katinka [...] ösztöndíjjal végezte a kolozsvári tanítónőképzőt. 115 Ofensiva dela Tisa. Patria, 1. évf. 1919. júl. 29. 131. sz. 1. p.

Next

/
Thumbnails
Contents