Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
336 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 egyháza táján olyan arányban rekvirálnak, hogy az egyik gazdának 30 lóból csak kettőt hagytak meg. Debrecenben, Váradon már még a vörösöket is szívesebben látnák, míg ők azt hirdetik, hogy mennyire örülnek nekik. Szegeden két hónapig a vörösek meglehetős rendet tartottak, nem vérengzettek, s a lopást, rablást a legszigorúbban büntették; ebben Debrecenben is inkább a Bécsből velük jött csirkefogók voltak a főbűnösök. A tanulókat sehol sem engedték kitenni a lakásból, sőt fejenként 300 korona segítséget is kiutaltak nekik, de ezt már Szegeden, a franciák bemenetele miatt, nem folyósíthatták. A Budapest, sőt Bécs megszállására törekvők innen naponként 2–3 vonattal is küldenek katonaságot fölfelé; bajuk, hogy nem használhatják azt a több vagonra rúgó lőszert, amit Oroszországból hoztak, s most itten őrzik. Pünkösdkor tudvalevőleg innen is elszállítottak egy tüzérezredet, amelynek legényei és tisztjei szászok. Ezek elöl-hátul magyar nemzeti zászlócskákkal díszítették föl vonatukat, magyar nótákat daloltak, s a vonatukhoz csatolt teherkocsikból kieresztették az élelmezésükre szánt marhákat, mert hiszen egy hét múlva úgyis itthon lesznek. A románok megint beterelték a marhákat, őket pedig minden fegyverük elszedésével őrizték az indulásig; a szászok mégis lekapcsolták a marhaszállító kocsikat, amiket fél nap múlva kellett utánuk küldeni. Ma az öreg (76 éves) Markosnét, a volt üzletvezető anyját, kerületi kapitányunk ki akarta lakoltatni egyetlenegy szobájából, hogy a kapitányság rendelkezésére álló 12 katonát tegyen a helyébe, s a közbelépő Ludmann pár orra előtt korbáccsal hadonászva ismételgette, hogy a törvény, törvény. Parasztmodora miatt Idus rendreutasította, mire kissé ő is sordinót tett a hangjára. – Geduly ev. püspök Nyíregyházáról egész családjával idemenekült. Egy román lap szerint Brătianu kormányát hivatalnok-minisztérium váltja fel, de az erdélyi Kormányzótanácsból s egyáltalán az erdélyiekből ebben sem vesz részt senki, mert nem írhatnak alá olyan békét, amely követeléseiket csak részben teljesíti. jún. 14. Debrecenből hazatérő hallgatóink tele vannak panaszokkal az ottani tanárok ellen, hogy körülbelül 70%-ot elbuktatnak közülük, s általán nagyon ridegen bánnak velük. Itthon ma már egyetemi quaestorunk helyére is pályázatot hirdettek Szebenben. Schneller a tanárképző intézetet tegnap adta át, s már a tanárvizsgáló bizottság irodája is az övék; így semmink sincs többé abból, amire valaha kineveztek bennünket. Ma már elrendelték, hogy a cégtáblák is román nyelvűek, s a hirdetmények legalábbis kétnyelvűek legyenek. Holnapután Kolozsvárt népszámlálást rögtönöznek, s ki fog tűnni, hogy ez tulajdonképpen máris az, amivé tenni akarják: román város. Sok jót következtetnek abból, hogy a Kormányzótanács elnöke, Maniu s még 1–2 tag lemondani készül, hogy cáfolni kell, mintha ezen tanács és a bukaresti kormány közt nem volna kellő egyetértés, és hogy az a királyságon kívüli elemekkel tárgyalna, végre pedig, hogy az Ellenzék délutáni száma a Romániának szóló békefeltételeket a területre vonatkozó rész törlésével közli. A Tiszáig terjedő földet már maguk sem remélik (lapjaikban), de írják, hogy övék lesz az egész Erdélyi-medence a hozzátartozó magyar hegyvidékkel; ellenben egy lelkes magyar grófné éppen ma mondta, hogy nem lesz övék még az ő bodolai birtoka sem, amely pedig Brassó közelében fekszik. A nők most erősebbek a férfiaknál. Az öreg Markosnéhoz a tegnap említett ker. kapitány ma csakugyan beállított 12 katonával. A matróna kijelentette az ajtó küszöbéről, hogy nem ereszti be őket; érjék be vele, hogy vejét már földönfutóvá tették: őt ne háborgassák. A kapitány megint a törvényt emlegette, pedig olyan törvény nincs, mely kiűzze a lakót, kinek csak egyetlenegy szobája van. A katonák maguk mondogatták, hogy ne bántsák az
