Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
332 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 arrafelé; tisztjeikkel tegnap újabb eskümintát írattak alá, de ezt a szász tiszteknek csak egy része tette meg, az is kelletlenül. jún. 6. Novák gazd. akad. hallgató jött jelenteni, hogy nőcselédjük érkezett Gyuláról, s ott levő testvéreim jó egészségéről hozott hírt. Gyulán a bolsevizmust két zsidó iparos csinálta meg. Elrekvirálták az ékszereket s már 60 vagon állt készen, hogy a ruhaneműeket is elszállítsák, mikor Kétegyháza felől, a lakosok örömére, a románok megérkeztek, s a bandát szétrobbantották. Az egyik vezért (gondolom, Grünfeldnek hítták) a nép a várostól 7 kilométerre felakasztotta.82 Különben cseberből vederbe jutottak. Az államilag segélyezett kat. gimnázium tanárait internálták, mint többnyire volt katonákat, a rekvirálások, fegyverelkobzások, ezerféle tilalmak stb. következtében a kiábrándulás hamar beállt, de mégis örülnek, hogy legalább a bolsevizmus nem fenyegeti őket. Még idáig esküt sem követeltek. A román prefekt, Márkus volt gyulai ügyvéd, nem foglalta el a megyeházán az őt megillető főispáni lakosztályt, mert az elődjét illeti meg, s talán nem is tart sokáig ez az állapot. Tapintatos modora és jóakarata miatt dicsérik. A nép már kezd visszaáradni, s a birtokosok is kezdenek visszaköltözködni kastélyaikba. Gróf Almásy Dénesék a forradalom idején Gyulaváriba menekültek, s rokonomnál, Dubányi gazd. intézőjüknél húzódtak meg, most azonban már bementek lakni a gyulai kastélyba. Szülővármegyémben a románok még a megfestett régi katonaruhákat sem tűrik meg, a kincstárinak vélt bakancsokat pedig lehúzzák az emberek lábáról. Debrecenben rendeletet adtak ki Magyarország összes térképeinek beszedésére stb. Lapjaik ma azt írják, hogy Sándor szerb trónörökös nemsokára határoz, elfogadja-e Magyarország koronáját. Talán egy ilyen perszonális unió volna egyetlen módja, hogy együtt maradjon Magyarország régi területének nagyobb része, s a bokszegi postamester fia itt nem volna egészen idegen. A magyar–román perszonális unió ellen, Románia függetlenségét féltve, hevesen tiltakoznak a kolozsvári egyetem (?) román hallgatói; kik a napokban – mint bukaresti lapok írják – az aulában83 a (!) gyűlést tartottak, s felhábo rodással tiltakozva a Bánát, Körösköz stb. elidegenítése ellen, jogot követeltek, hogy ezeknek megszerzésére önkéntes légiókat szervezzenek; egyúttal ifjúsági ligát alakítottak, hogy román legyen minden föld, ahol románok laknak. jún. 7. A városban elterjedt hírek szerint rövid időn [belül] visszakapjuk az egyetemet. Az elvétel ellen való tiltakozás azóta már Párizsban van. Mikor Brătianu (kit Clemenceau Európa leghazugabb diplomatájának nevezett) ott az elvétel jogosságát „bizonyítgatta”, talán Clemenceau azt kérdezte, hogyan lehet az, hogy az állítólag tisztán román területen oly sok a magyar és aránylag oly kevés a román hallgató? Mire Br. azt felelte volna, hogy az az egyetem – városi intézet, azért csak zárt számban vesznek föl oda románokat... Egyetemünk kincseinek megdézsmálásától méltán tarthatunk. A Nagyszebenben vizsgálati fogságában súlyos szívbajával kórházban fekvő Apáthy állattani intézetéből két teremben már becsomagolva állnak a tárgyak, hogy Bukarestbe szállítsák, de Szebenből a szállítást az utolsó pillanatban leintették, mert Tövisen most már francia–angol bizottság ellenőrzi a hadizsákmányokat szállító vagonokat. – Tegnap-82 Az ékszerrekvirálásról és a 60 üres vagonról szóló hír nem felel meg a valóságnak. Grünfeld Jakabot sem a „nép akasztotta fel”, hanem, április 27-én, három másik direktóriumi vezetővel együtt a román hadbíróság kihallgatása után Gyula és Békéscsaba között, a veszei hídnál a román megszállók végezték ki őket. Vö.: Scherer Ferenc: Gyula város története . 2. köt. Gyula, 1938. 350. p. 83a Ott ugyan nem, mert az az utolsó doktori avatás óta ki sem volt nyitva.
