Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1919

330

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919

mintha az ünnepet nevetségessé akarták volna tenni. Némely ablakba (pl. Genersich Vatra-beli lakásába) cselédeket és parasztokat állítottak be, és csak a lakó erélyes felszólítására cserélték ki őket műveltebbekkel. De a házigazda mi felelősséget vállalhatott volna valamely non putarem esetében olyanokért, akiket egyáltalán nem is ismert? S vajon Angliában minek a jele a magánház szentségének megsértése? – Veszprémy Dezső kollégám ma kezdte meg orvosi gyakorlatát. Mindenki valami új életmódon töri a fejét.

jún. 1.

Egész délelőtt (mint majdnem mindennap 1–2 óra hosszat) kertészkedtem, lányom pedig verandánkra kiültette a pelargóniákat. Ő különben most naponként kimegy plántálni a tanyára, tegnap pl. gereblyével ment végig az utcán, s nem esett le ujjáról az aranygyűrű. A munkát különben már kicsi korában szerette; most pedig néha túlságosan sokat dolgozik. Rossz slafrokban, ütött-kopott szalmakalapban ünnepelte a dicsőséges királyi pár látogatását.

jún. 2.

Moldován ma megmutatta emlékiratának bevezető fejezeteit, amelyeket most már románul ír, hogy lássák, ki volt az a „renegát”? De kinek fogtok írni most már ti, magyar tudósok? – kérdezte – ki veszi meg a ti könyveiteket? Hát, mi ezentúl is a magyaroknak írunk, akik szétszaggatva talán még inkább olvassák könyveinket, s lehet, hogy az irodalom szolgál a magyarok legigazibb összekötő kapcsául. Különben először történik, hogy az Akadémia tavalyi Bródy-díjának koszorúsa különválasztja sorsát a többi magyar íróétól.81

– Salvan térparancsnoksági főhadnagy már három hete mondta Guha magyar tábornoknak, hogy „nem kapjuk meg Erdélyt, de nem megyünk ki az Istennek sem”. Most a levegőben röpködő hírbacilusok szerint megindult ellenük az offenzíva: Kövess Hermann-nak 40 000 magyarja és vezérkari főnökének, Gondrecourt francia tábornoknak 80 000 franciája megkezdte visszaszorításukat a Tiszánál, s 10.-éig a Maros bal partján túl kellene állaniuk. Debrecent ki kellett üríteniük, s azon a tájon csata volt, sebesülteket nagy számban vittek Nagyváradra. Zámon túl a vasút vonala állítólag már megint a franciák kezében van. Párizsból a békekonferencia román megbízottjai jórészt hazaindultak, de expresszvonatuk valahol kisiklott; Bukarestből pedig azon hatalmak, melyek az Erdélyt odaígérő 1916-i szerződést el nem ismerik, követeiket hazahívták. A színházban ma este (hol Halévy Zsidónő

jének címszerepét Lévay Ilonka és Eleázárt Papp Laci igen szépen énekelték, utóbbit azonban, mint román intendánsfélét, a közönség a szokottnál, s a megérdemeltnél kevésbé tapsolta) nagyon kevés tiszt volt jelen, s ezek sem a közönséget fixírozták ma, hanem egymás közt tanakodtak.

jún. 3.

A május 30-i házi rezmerica következtében a rokkantak velünk átellenben levő iskolájáról levették a magyar címeres táblát, s román papiroscímerrel és zászlócskákkal helyettesítették. A csimpolyán azonban este is szólt a Rákóczi. – Mint Mariska kertészbojtárja, ma is teljes 8 óra hosszat dolgoztam a kertben, mégpedig elég fárasztó munkát végezve. Nagyváradról jött román-szász főhadnagy beszélte, hogy a vasúti állomásról ma gyalog kellett bejönnie, mert az összes bérkocsikat román sebesültek szállítására foglalták le. Ez a Miskolc vidéki, felsőbőcsi vagy a kenderesi csatározásokkal függ ösz

sze?! Biharban különben a magyar urak a bolsevizmustól félve, valóban oly örömmel fogadták a „felszabadítókat”, mely a románokat magukat is nagyon meglepte; azonban 81 1918-ban az Akadémia a publicisztikai teljesítményt elismerő Bródy-jutalmat Moldován Gergelynek ítélte.