Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
328 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 a zászlót (melyet feleségem érthető lelkesedéssel fércelt össze)77 „kísérve és követve lesz”. Suba alatt termő hírek ma sem hiányzottak: Az aradi kormány már kiszorította Kun Béláékat Budapestről, Kövess Hermann rendes hadsereg élén nyomul előre, Szatmár és Nagybánya kezünkben van (ami a körutazás tervén módosít), Törökszentmiklósnál a vasúti síneket felszedték stb., sőt Debrecenből is kivonultak volna; annyit hivatalosan is elismertek, hogy ott van 500 vagonra való terményfelesleg, de a lakosok rekvirálni nem engedik. Ilyen körülmények közt vajon hány walesi bárd pengeti meg lantját – holnapután?! – Egyébiránt ma 8 napi munkával bevégeztem Iorgának II. Rákóczi Ferencről a román akadémiában felolvasott két nagyíves munkája fordítását. 78 Iorga nem ismerte eléggé a kérdésre vonatkozó anyagot. máj. 26. A románok a szászvárosi ref. Kuun-gimnáziumot is maguknak követelik, s a szebeni kultuszkormány (Cons. Dir.) oda is ígérte nekik; szóval a felekezeti önkormányzat is ki van kezdve. Külön román líceumot alapítottak. Utolsó lisztkészletünk is elfogyott; pedig 14-en annyi kenyeret fogyasztunk, hogy két naponként 94 koronát, tehát egy hónapban mintegy 1400 koronát kell kiadnom csupán lisztre; jóval többet, mint amennyi havi fizetésem – volt! máj. 27. Este 6 óráig szobafogsága volt az egész város magyarságának, mert ma érkezett meg a román királyi pár. Így erről csak a lapokból tudhatnánk, de ma a boltok és az utcai közlekedés elzárása következtében azokat sem kaptuk meg. Du. 3–5 óra közt a katonaság a mi eldugott utcánkba is felvonult; egy rendőr előbb padlásunkon, utóbb verandánkon őrködött; várták a kórházakat látogató királynét, aki azonban kifogyott az időből, s ide már nem jött el. Különben a parancsszóra leeresztett rolettákat a látogatás idejére felhúzatták, ellenben az ablakokat, utcaajtókat becsukatták velünk. A Mátyás téri királyi sátort, hogy az anyagot közelről kapják, részben a mágnások házsongárdi temetőjének fenyőágaival díszítették, a halottak nem tiltakoztak. máj. 28. Kommentár nélkül álljon itt ez a velünk leszámoló hirdetmény, melyet az Ujság mai száma közöl, s mely feleségemnek sok könnyébe került. „Pályázat a kolozsvári egyetem tanszékeire. A Kormányzótanács Kultusz- és Közoktatásügyi Osztálya a következő hirdetményt tette közzé: Pályázat az üresedésben levő kolozsvári egyetemi tanszékek betöltésére. A hűségeskünek az egyetemi tanárok részéről történt megtagadása következtében, a kolozsvári egyetem négy fakultásának mindegyikén (az irodalmi, filozófiai, jogi és orvosi) a tanári szék üresedésben van; elfoglalásukra pályázatot hirdetünk október elsejével való betöltésre. Mindazok, akik az állások betöltésének egyikére pályázni akarnak, kérvényüket június 30-ig Erdély Kormányzótanácsának Kultusz- és Közoktatásügyi Osztályánál nyújtsák be. Csatolniok 77 Márki Mária utólagos bejegyzése a margóra: „Édesanyám felment a padlásra, ott a nagy rongyosládából előszedett egy molyrágta piros paplanborítást, azután egy kék hajdani szoknyabélést (a 7 méter bő szoknyák korából valót), s végül egy avult régi lepedőt, amit azután a sarki krájzlerestől vett festékkel »sárgára« festettünk. Igaz ugyan, hogy tulajdonképpen lazacszínre sikerült, de hát így is jobb volt a kelleténél. Hatalmas, nagy zászló lett belőle: a lemaradt darabokat édesanyám laskára vagdalta, amikből bojtokat csinált a zászló két alsó szegletére. Az egészet azután felerősítettük egy kiérdemesült partvis nyelére, hogy annál jobban megtiszteljük vele »Romania Mare«-t. Mikor kidugtuk a padlásablakon, hát egészen jól mutatott az utcáról.” 78 Iorga, Nicolae: Francisc Rákóczy al II-lea . Invietorul conştiinţei naţionale Ungureşti, şi Românii . Bucureş ti, 1910. 33 p. (Analele Academiei Române. Tom. XXXIII. Memoriile Secţionii Istorice ; Nr. 1.). A fordítás kézirata nincs Márki hagyatékában.
