Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
310 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 ápr. 11. Állapotaink dicsőségesek, róluk szóló híreink régiek, néha egyhetesek, s ami fő, teljesen bizonytalanok. A menekülő Károlyi Mihály „köztársasági elnököt” Bécsben egy Salm gróf „a délnyugati front üdvözleteképpen” megpofozta (ez sem történt még magyar államfővel!), Kun Bélát meggyilkolták, ha igaz, hadügyi népbiztosát, Pogány Józsefet, elnadrágolták és elkergették, Lánczy Leó s más pénzarisztokraták léghajón menekülnek stb. De keletről is jönnek a vad hírek. Mialatt a Besszarábiával való egyesülés első évfordulóját ünneplik, arról pletykálnak, hogy Bukovina; sőt Iaşi is az oroszok kezében van stb. Különben éppen ma olvasom a Daciá ban, hogy a Iaşi-i egye tem az üresen álló katedrákra francia, angol és amerikai tanárok meghívását javasolja; hozzánk tehát a kiselejtezetteket küldenék. Szintén a Dacia írja, hogy mozgósították a bukaresti egyetem összes tanárait és a kultuszminisztérium központi hivatalnokait; ellenben, a dolgot megbeszélve Holban tábornokkal (ki helyett közelebb magasabb rangú parancsnokot várnak), Schneller rektor megnyugtatja egyetemünk szász és román behívott ifjait, hogy a tanévet nyugodtan befejezhetik, s hogy a magyar volt tisztek, hallgatóink, internálásáról nincsen szó. Janovicsot ma már az utcán láttam; színháza mindennap zsúfolva van, de híre jár, hogy itt román nemzeti színházat és konzervatóriumot is állítanak fel. ápr. 12. Csak ma tudtam meg, hogy Hirschler plébánossal és Masaryk káplánnal együtt a gondnokságom alatt álló Szent József Intézet (Báthory–Apor Szeminárium) igazgatóját, dr. Vezér Lászlót is befogták. Őket és főképp a mágnásasszonyokat állítólag egy kém csapta be azzal, hogy Kratochvil ezredes megbízásából adományokat gyűjtött a fronton levő magyar katonák számára; úgy látszik, ha adtak is valamit, azért adták, hogy a tolakodótól szabaduljanak. Vezér helyettesítésével Nagy Árpád kézdivásárhelyi fiatal tanárt bíztam meg; de báró Szentkereszthy Zsigmond is érdeklődik a gazdátlanul maradt intézet iránt, hová legközelebb megint valószínűleg katonaságot helyeznek el. – Lakónk, Szerb Miron alezredes hazajött 8 vármegyéből álló csendőrkerületében tett útjáról. Mondja, hogy a földek eléggé meg vannak művelve, de intenzívebb dolog helyett az emberek inkább a vásárok látogatásával lopják a napot. Mi, lányom vezetése alatt, itthon dolgozgattunk a kertben, amelyben a cseresznyefák gyönyörűen virágoznak, unokáim pedig, apjuk felügyelete alatt, kinn béreskedtek a tanyán, ahol lassan, de mégiscsak halad a munka. – Schneller rektor tudatta a hallgatókkal, hogy a meg nem szállott területekre hazautazhatnak abban az esetben, ha kötelezik magukat, hogy ide többé vissza nem térnek... Mától kezdve különben a vasúti állomás gőzdudáján jelzik az esti 11 órai záróra kezdetét, s reggel 1⁄2 6-kor annak megszűntét. – A rektor ma de. a hadbíróságnál volt, valamiért beidézve, de délben már végezhette a doktori felavatást. ápr. 13. Virágvasárnapra a Fellegvárba ágyneműeket és ételt küldtek be az elfogott papoknak. Délután beszélték, hogy a magyarok most már csakugyan Bánffyhunyadnál állnak, három helyen törték át a frontot, a szászok 3–4 századdal átmentek hozzájuk, s példájukat 1–2 román század is követvén, a románok Egeresig vonultak vissza.53 Az ut cán tegnap is, ma is egy-egy zászlóalj román katonával találkoztam; teljes tábori felszereléssel, dalolva mentek valahova; falusi asszonyok kísérték a menetzászlóaljat. Nem 53 Valóságalapot nélkülöző, remény szülte hírek. A valóságban április 16-án megindult a román támadás a Tanácsköztársaság, azaz a magyar haderők ellen.
