Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
296 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 márc. 14. A Iaşi-i egyetem tanárai felszólítást kaptak – a Patria híre szerint – hogy ki akar átmenni a kolozsvári egyetemre? Akadt is két orvoskari jelentkező. Majd akad a dászkálok közül több is. Viszont a budapesti egyetemen Jászi Oszkár kormánybiztos, politikai bosszúból, Concha Győzőt és Kovács Gyulát meneszti „azonnal” a „jól megérdemelt” nyugalomba. Valóban, csak Spártában kedves dolog megöregedni! Az általános tilalom következtében karunknak ma délutánra hirdetett ülése elmaradt. Mivel 9 óra után már kocsik sem járhatnak, Kovács Aladár már 7 órakor (este) kiment a vasúthoz, bár vonata csak éjfél után 3-kor indul; de az egyhónapi szaladgálás után megszerzett utazási engedélyt nem kockáztathatja. Már a háború előtt lakónk volt éveken át, s így és ragaszkodó modora miatt sajnáljuk távozását; de most mégiscsak jobb Budapesten, mint itten a bankigazgatóság. Ma szuronyos katonák jártak a hóstátban fegyvereket elkobozni, s az utcákat is megszállták, a járókelőket megmotozták; de a mi utcánktól kezdve befelé az út szabad volt – már amennyiben most valamit szabadnak lehet mondani. márc. 15. Mintha ötvenkét esztendő kiesett volna a történelemből, olyan hangulatban, sőt még rosszabbul töltöttük ezt az emléknapot, mint utoljára 1866-ban. Ötvenkét esztendei zajos ünneplés után szokatlan és szíveket összeszorító csend. A sajtószabadság ünnepén a sajtó egyik emberének, Ajtainak temetése, s a reggeli lapoknak cenzori ostobasággal fehéren hagyott hasábjai. Más ünneplés nincs, mint hogy a boltokat többnyire bezárták, s az esti lapok nem jelentek meg. Ha tegnap azzal bosszantottak, hogy tisztek elszállásolása végett bejelentsük lakószobáinkat, ma azzal, hogy 48 óra alatt Kolozsvár 80 000 lakosa a rendőrségnél személyazonossági jegyet szerezzen; de ezt a rendeletet komolyságának fényes bizonyságára, kiadatása után egy órával már visszavonták, vagy inkább elhalasztották. A személyes szabadság dicsőségére úriembereket megint egymás után befognak. Szathmári Ákosnak, a református kollégium nyugalm. matematikusának és fizikusának négy éjszaka kellett sóhajtoznia a priccsen – nem tudom, miért. Két öreg szász urat, mivel az utcán hangosabban beszéltek valamelyik román lap azon híréről, hogy a románoknak vissza kellett vonulniuk, a négy fal között ütlegeket kellett elszenvedniük. Bartók táblabírót azért, mert vacsorát adott barátainak, bár este 8-kor már hazaküldte őket, vendégeivel (pl. Móricz Pista bíróval) együtt bevitték. Mint összeesküvőket vallatták, s magát a szíves házigazdát csak reggel bocsátották haza. – Pozsonyi Tóni elmondta, hogy mint a tábla helyettes elnöke, március 11-én milyen tiltakozást adott be a tábla erőszakos elfoglalása alkalmából. (Mellékelve.) Nagyon nyugodt, komoly, tisztán a törvényekre, jogra támaszkodó szép munkálat, mely angol és francia nyelvre fordítva, Párizsban is megtenné hatását, s kimutatná a mostani akarnokság jogtalan, sőt erkölcstelen alapját. Különben a divízió nagy része ma Bánffyhunyad felé nyomult előre, s helyébe egy lovasezred jönne; Hunyadon egy repülőgép, amelynek kattogását tegnap itt is hallani vélték, cédulákat szórt le, amelyek türelemre intenek, mert közeledik a segítség. – Az egyetlen, ami március idusán tüntetésszámba ment, hogy a hóstátiak roppant sokasága nemzetiszínű lobogó, nemzetiszínű koszorú elővitele mellett, nemzetiszínű szalagos leányokkal kísért ki egy halottat, mialatt a cigányok bús magyar nótákat játszottak. A szegény halottat csendháborítás miatt még nem tartóztatták le.
