Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
293 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 szerbek és románok követeléseit, a Temps és Figaro hosszasan fejtegeti (persze, mi csak kivonatokból tudunk róla), hogy Nagy-Romániának a Tiszáig kell terjednie. Az erdélyiek most, mint a szentlelket várják vissza Párizsba Wilson papát Amerikából; talán hogy újabb csalódással legyenek gazdagabbak. Este hallottam, hogy a románok a helybeli bankokat és takarékpénztárakat is kezdik lefoglalni és lepecsételni. márc. 8. A vasutasok B[uda]pesten járt embereinek a miniszterek kijelentették, hogy az ellenállás nem hiábavaló, a konferencia tízes bizottsága Párizsban Magyarország integritása mellett nyilatkozott. Mi ebből annyit látunk, hogy őrangyalaink az egyetemi quaesturában is rovancsoltak ma de. 11 órakor, s délután is megfordultak az egyetemen. A nagy Galeotto szerint bankoknál, s mindenütt, ahol pénztár van, mintegy 25 millió „elrejtett” állami pénzt keresnek, valószínűleg oly sikerrel, mint ahogy néhai Diogenész kereste fényes nappal lámpással az embert. – Az abrudbányai és borrévi állítólagos magyar megszállásról ma azt hallom, hogy dehogy vannak benn a magyarok, – csak a mócok lázongtak ott a sorozás stb. ellen. márc. 9. Egész nap itthon dolgozgattam. Genersich Gusztit, aki lánya lakodalmáról Budapestről várja haza feleségét, a vasúti üzletvezetőségen azzal vigasztalták, hogy az egyetlen, Budapest felől még nyitva álló vonalon Arad és Tövis közt olyan akadály van, amelyet csak tíz nap alatt, vagy talán csak a hónap végére távolítnak el. Az egyetem tegnapi tanácsülése a szebeni Kormányzótanácsnak azt az értesítését, hogy az egyetem vagyona, mint állami tulajdon felől, ezentúl az egyetem őneki felel, Poruţiu prefektnek csak annyit felelt, hogy a beérkezett ügydarab be van jegyezve az iktatókönyvbe. A quaesturában semmit sem foglaltak le, de a pénztárak másodkulcsait magukhoz vették. A gondnoki hivatallal hasonlóképpen bánnak. – Az öreg báró Keményné (Orosz Pali nagyanyja) Holban tábornoknál bepanaszolta a nála lakó tisztet, hogy a parkettig érő állótükröt és sok egyebet követelt, s mivel nem kapott, szalonjában durván kifakadt. A tábornok a tisztet bocsánatkérésre utasította. Székelyudvarhelyen a gyülekezés any nyira tilos, hogy még lakodalmat, névnapot sem lehet tartani egy tiszt jelenléte nélkül. Ugyanott Szabó István (a felesége most itt van) kocsiját két tiszt menet közben lefoglalta, jó messzire vitette magát, s még borravalót sem adott a kocsisnak. Az öreg dühbe jött, bepanaszolta őket, és bevasalt tőlük a mai árviszonyoknak megfelelően 100 koronát. Árviszonyok! A megszállók feltűnő alacsonyra limitálták, vagy „maximálták” a terményeket; pl. kilónként 400 koronás kerti veteménymagot stb. 3–4 koronára, s a többit is ilyen arányban. Ők Románia számára így meg is veszik, a közönség elől azonban a tulajdonosok eldugják így terményeiket, s az ínség veszedelme még nagyobbra nő. márc. 10. A helybeli cenzúra ostobasága hihetetlenül tökéletesedik; most már még a magyar szót is kitörli, s tág teret nyit a képzeletnek, mikor a szöveget éppen ott semmisíti meg, néha éppen saját lapjaiból idézve, mikor ránk nézve valami kedvezőbb kijelentés következnék. Deák Pali bátyánk, az egykori főkapitány, ki gyermekkorától fogva most is magyar ruhában jár, azt mondja, hogy nem mennek ki ezek soha: most már a boltok címtábláin is megjelentek az oláh feliratok. De éppen román lapok értesítése szerint a magyar kormány felszólította Foch tábornagyot, adjon ki parancsot az Erdéllyel való ellenségeskedés megszüntetésére. Beszéltek a Matin nak egy becsempészett számáról, mely hevesen támadja a románokat, kik a jóval magasabb műveltségű magyarságon
