Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
291 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 forgalom egész Erdélyben meg fog állani. Ma gyönyörű tavaszi nap volt, s az emberek vére pezseg. Az erdélyi főkormánybiztosság levéltárát is lefoglalták, hogy Apáthy peréhez bővebb bizonyítékokat nyerjenek. márc. 4. A mai napra rendelt szent evangélium: az állami adóhivatal átvétele volt. Örök berendezkedésre készülnek, pedig Aszongyák úr szerint úri családaik teljesen bepakolva várják az eshetőségeket. A romániai lapok, melyekből ma hatot is láttam, némi politikai csalódásokra különben is előkészítik a románokat. Budapesten falragaszokon közlik a felosztott Magyarország rikítós színű térképét, alatta e három szóval: Nem, nem, nem! Sajnos, annyira „igen”, hogy a márc. 1-[jén] és 3-[án] említett francia is (aki nem tábornok, hanem Trousson ezredes), legalább szebeni híradás szerint, nem kiparancsolni jött őrangyalainkat, hanem azért, hogy a demarkácionális vonalat az ő javukra az etnológiai határokig kitolja. – A szebeni kormány (Cons. Dir.) felbontotta a magyar kormánnyal kötött szállítási egyezséget az aradi és világosi véres események miatt. Miben álltak ezek, nem tudjuk; de úgy látszik, Világoson Soós Károly tábornok felköttette a világosi román nemzeti tanács elnökét másokkal együtt.38 b Különben ma van a farsang vége; lányom zongorakísérete mellett unokáim hegedültek; még feleségem is odaült a nagyon régen elhanyagolt zongora mellé. Mágnásaink amilyen veszettül mulattak a múlt farsangon, annyira hallgattak az idén; sehol semmi mulatság az egész idő alatt, még magántársaságban sem; csak az oláhok rendeztek maguk közt vagy két bált, bankettezni is csak ők szoktak most. – Azonban – holnap kezdődik a nagyböjt. Egyelőre az is csak nekünk. Különben április elsejétől a görögkeletiek is az új naptár szerint fognak számítani. márc. 5. Délelőtt Nyirő Géza táblai tanácselnöktől, Kolosváry Bálint és (a most megismert) Moór Gyula egyetemi tanároktól hallottam, hogy Budapest fel van lobogózva, az emberek az utcán ölelkeznek, mert a connaughti herceg (?) elfogadta a magyar királyságot. Károlyi ezt nem ellenzi, mert a köztársaságot csak azért csinálta meg, hogy a Habsburgoktól végképpen megszabaduljunk; a szociális demokraták sem ellenzik az átalakulást, csak a már hozott húsz néptörvény fenntartását kívánják. – Az Estilap az után összeszidja a könnyen hívőket, s így Mindenváró Ádám nem tehet egyebet, mint vár tovább, s várja Kövess Hermannt és az ő jobbkezét, Soós tábornokot s balkezét, Kratochvil ezredest. – A román rekruták még mindig jövögetnek befelé; magam is láttam vagy 80-at egy csapatban. Halász gyógyszertárában az egyik, ki csak anyanyelvén tud, minden à propos nélkül kifakadt, hogy minek jöttek „ezek” ide, bajnak? Ő már négy esztendeig szolgált a háborúban, elég volt, most mezei munkára kellene menni; azután meg mindenüket elviszik erővel, vetőmagot is alig hagynak, s ütik-verik őket, míg azelőtt nem volt semmi bántódásuk. Úgy vannak az izgatók a Magyarországhoz való tartozással, mint a misszionárius az eszkimókkal, akiket addig ijesztett a pokol rettenetes tüzével, hogy – mindnyájan odakívánkoztak. A Dimineaţa kesereg, hogy be csapták őket, 9-én vissza kell húzódniuk s kevesebbet kapnak. Úgy beszélik, hogy 10 vármegyénk csonkulna meg: 5-ből a tótok, 4-ből a románok, 1-ből a szerbek kapnának részeket. Még így is nagyon szomorú veszteség; de hátha még arra gondolunk, hogy a csehek 19, a románok 26 vármegyét követelnek. A horvátok pedig, nem akarván elveszni Jugoszláviában, most már – ha igaz – visszakívánkoznak a társország szerepére. 38b ami azonban nem bizonyult igaznak