Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1915

28

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1915

márc. 21.

Bánffy Zoltánné a Vöröskereszt nevében egyetemünkön ortopédiai intézet felállítására kérte a minisztériumot, mely a kérést most leküldte hozzánk. Egy intézettel tehát a háború talán mégis szaporítja megbénított egyetemünket.

márc. 22.

A jogi kar viszont jogi anyaggyűjtemény (kilenc jogi laboratórium vagy szeminárium) szervezését kéri a minisztériumtól. Érdekes és tanulságos jele egyetemünk jogi kara reformtörekvéseinek. – Az Egyetemi Kör mai népes hangversenyén A szent tavasz

címmel fölolvasást tartottam.12

Feleségem, mint védnöknő, 50 koronát fizetett felül (921 kor. jövedelem).

márc. 23.

Mint miniszteri biztos vettem részt egy jogi ösztöndíj-pályázat vizsgálatán.

márc. 24.

A miniszter megerősítette dr. Szandtner Pál magántanári képesítését a jogi karon.

márc. 25.

A minisztérium a szigorlatra jelentkezett orvostanhallgatóknak még négyheti szabadságot adott. Ezek számára márc. 31-[én] az indexek már aláírhatók. Szükség van rájuk a harctéren.

márc. 26.

Az orvosi kar az ilyen „hadidoktoroknak” a diplomákat csak cum admonitione – utólagos kollokviumokban és póttanfolyamokban való részvétel megfogadásával akarja kiadni. Ebbe a minisztérium nem megy bele.

márc. 27.

Születésnapomon – melyen unokáim ismét megköszöntöttek – az aulában a Vöröskereszt javára rendezett utolsó „háborús délutánt” Hornyánszky Gyula Egy görög város ostroma c. felolvasásával fejezte be; a közönségnek – a távol levő gr. Lázár István helyett br. Bánffy Zoltánné fölkérésére – néhány szóban, mint házigazda, én mondtam köszönetet. Egyetemi tanáraink felolvasó ciklusa a Vöröskeresztnek 4800 koronát jövedelmezett. – Este a kat. gimnáziumnak volt háborús hangversenye a színházban; a karban két nagyobb unokám is énekelt. Laci ki is ábrándult a színpadból; közelről csúnyának találta.

márc. 29.

Makara Lajos, Szabó Dénes és Hevesi Imre a klinikán a sebesültek körül szerzett érdemeik elismeréséül főtörzsorvosi címet nyertek. Lechner és Jancsó nem, mert nem kérték.

márc. 30.

Lévay József, az öreg költő, levélben köszöni meg, hogy márc. 22-i fölolvasásomban megemlékeztem róla. „A mi dalaink – írja – régi dicsőséges szabadságharcunk küzdelmeivel elhangzottak; de úgy látszik, hogy belőlük egy-egy visszhang a lét és a nemlét jelen csatáiban is alkalomszerűleg felébred.” A gondviselés kivételes kegye neki nemcsak lantját, de életét is megtartotta, pedig túl van a 90. éven. Kedvesen emlékszik vissza arra a néhány pillanatra, melyet néhány évvel ezelőtt B[uda]pesten az Akadémia nagygyűlése után a Nyugati pályaudvaron elindulásunk előtt Szily Kálmánnal, velem 12 A szent tavasz. Kolozsvári Hírlap, 16. évf. 1915. márc. 23.