Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
275 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 mondott oláh bíráinak, hogy úgy elszaladtok innen, hogy bocskorotok a hátatokat veri. Alkonyatkor már minden üzletet, boltot bezártak, a színházi előadást sem tartották meg, s az utcák néptelenek maradtak, s a lakosság éjjeli zaklatásoktól tartva tért nyugovóra. Mi 11-ig beszélgettünk, ma lévén vőm 46 éves. jan. 23. Édes jó apám halálának évfordulója. Legyen áldott emlékezete! – Unokáimat hazaküldték az iskolából, s rájuk parancsoltak, hogy az általános sztrájk idején otthon maradjanak. A gyerekek örömmel újságolták, hogy oláh katonát alig lehet látni az utcákon. Tegnap csak fél lapok jelentek meg, ma már egyáltalán egy sem jelent meg, s mivel őrangyalaink ebben az egész esztendőben megsemmisítették a budapesti és nyugati lapokat, most pedig már a vasút sem jár, hát igazán semmit sem tudunk a világról. Ezt a közönség arra magyarázza, hogy az oláhok dolga otthon rosszul megy, azért nem engedik meg az általuk nem cenzúrázott újságok olvasását. Itt talán mindennél jobban azért gyűlölik őket, hogy művelt embereket is megbotoztatnak; egy őrmesterük már valami 10 000 koronát szerzett azzal, hogy az utcán gyanútlanul járókat elfogatván, 1–2–300 koronáért szabadon bocsátja, vagy a négyszemközt végzett botozást elengedi olyképp, hogy a delikvens azalatt, míg ő az ütést markírozza, csak jajgasson, hogy a kinn levők hallják és szörnyülködjenek!14 a Különben dicsérik tisztjeik sima, udvarias modorát. Sarudy Ottó tanítóképz. igazgató maga beszélte, hogy tegnap este tanítónőkép. kollégája, Pálmai Lenke (szomszédom) irodájában egy részeg katona szuronnyal támadt rá, a leszúrástól csak Lux tanár mentette meg, de a katona az utcán is üldözte a fegyvertelent, míg kiabálására a rendőrök lefogták a vitézt és 8-at vertek rá. – A románok a postán egész nap tárgyaltak a szocialistákkal és a vasutasokkal a munka felvétele iránt; a mieink Apáthy szabadon bocsátását, itt a magyar közigazgatás helyreállítását, a lei értékének méltányosabb megszabását stb. követelték. A sztrájkmozgalom, hír szerint, a petrozsényi bányászoktól indult ki. Vacsoránál magyar trombitaszót és éneket hallottunk. Kitűnt azonban, hogy korábban magyar ezredbeli 120 havasi jött be, állítólag rendőri szolgálatra, a háborúban megszokott nótával. A csucsai csatában, hír szerint, 130 halott, 150 sebesült volt. 15 jan. 24. Az este utcai lövöldözések hangjainál aludtunk el, s ma is elég puskaropogást hallhattunk. Délben Patey francia tábornokot várták, s a Mátyás tért s a belevezető utcákat katonák őrizték. A tábornok a déli különvonattal érkezett. Ebédnél 1 óra tájban valami tíz nemzeti zászlóval egyet. ifjak s mások vonultak New York-i szállása elé, s míg a tíztagú küldöttség bement, a tömeg (2–3000 ember) teljes rendben maradt, s énekelte a Himnusz t, Szózat ot, Kossuth-nótá t, Marseillaise -t. Mikor oszlásra szólították, oszladozni kezdett, de váratlanul közéjük lőttek, vagy inkább csak a levegőbe, mert a kavarodáson kívül egyéb baj nem történt.16 Ellenben a Bartha Miklós utcában, a szín -14a Bánffyhunyad megszállásakor egy hadnagy elfogatta Kolumbánnak, az itteni vakok intézete tanárának polgári ruhában levő hadnagy fiát, s mivel nov. 2-[án] részt vett a bélesi expedícióban, 50-et veretett rá, becsukatta, s ablaka elé koporsót tétetett, hogy másnap abba fekteti. De az apa kérésére idehozatták a fiút, miután reggel a hadnagy újból megbotoztatta. Most a Farkas utcai fogházban van. Nem csoda, ha a sztrájkolók a botozás abbahagyását is követelik. 15 A kolozsvári híresztelésekben szereplő, valótlan számok. 16 Haller Gusztáv polgármester vezetett egy delegációt a francia tábornokhoz, hogy tájékoztassák őt a kolozsvári magyarok sérelmeiről. A küldöttséghez sokan csatlakoztak, így az ezres nagyságú tömeggé vált. A román katonaság meg akarta akadályozni, hogy Patey tábornok elé jussanak, és sortüzet adtak le reájuk. A lövéseknek – mint a napló jan. 25-i bejegyzésében is szerepel – volt halálos áldozata és heten megsebesültek. Vö. Romsics, i. m. 176. p.
