Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1918
264 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 [a] változatosság kedvéért, az egyik címzetes köztársaság, a másik királyság. Azonban még csak ezután dől el, valóban olyan kicsiny lesz-e az egyik, olyan nagy-e a másik? Cholnokynak Lóczy olyan levelet írt, amely szerint sok felsorolt ok alapján hiszi, hogy hazánk megtartja területét – angol védelem alatt; de most a végletekig ránk ijesztenek; Nemes (román) őrnagy szerint két ezred román már Apahidán van, de Apáthyék szerint majd csak az újesztendőben vonulnak be. Különben az oláh csőcselék is annyit rabol mindenfelé (pl. már a kolozsmonostori gazd. akadémia földjein és ingóságain is osztozkodni kezdtek volna), hogy a rend fenntartását önmagukon kell kezdeniük. – Az Erdélyi Kat. Státus ma hevenyészett igazgatótanácsi ülést tartott, s hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi püspöki kar által az alsó papság fölsegítésére a püspökségek törzsvagyonából kihasított ötven millió korona alaphoz az erdélyi püspökség 480 000 koronát adjon. – De. 11-kor temettük el Zeyk József főhadnagyot, özvegy édesanyjának negyedik és utolsó fiát. Zeyk ablakán látható az a kerek lyuk, melyen a gyilkos golyó behatolt. Temetés közben megint sok Mackensen-német vonult el Bánffyhunyad felé, de még mindig szép számmal vannak itt, s a közönség jobb indulattal van velük szemben, mint saját székely katonáink iránt, akik a tüzérkaszárnyát revolveresen kirabolták, s most már onnan az utolsó lovakat is elhajtották. A régi tisztek egy része nem is akar ezzel a rablócsapattal elmenni. – Zeyk temetésén találkoztam egyebek közt Dósa Bandival és Csiszár Gyulával; amaz tegnap óta nem alispánja, emez nem főjegyzője többé Kolozs vármegyének; az új korszakban nyugalmazták őket, de – megfestetik az arcképeiket. dec. 22. De. 10–12-[kor] én is ott voltam, hideg, de szép napos időben a Mátyás téren Kelet-Magyarország 26 vármegyéjének az elszakítás és a gyulafehérvári határozat ellen tiltakozó gyűlésén. Persze, csak talán huszadrésze volt ott annak a 200 000-nek, ameny nyit Apáthyék vártak, az oláhok visszatartották a vonatokat, de így is voltak vendégek.72 Egy óra hosszat tartott odabenn az Iparos Egyesületben a tanácskozás, idekinn a didergés, míg végre kijöttek a vezetők az erkélyre. Apáthy, Sándor József, Janovics Jenő, Vincze Sándor (Kolozsvár diktátora), Strengar Damian Sava (a román szocialista párt titkára) és – román nyelven – Avramescu György szóltak a néphez; az egész inkább szocialista jellegű gyülekezet volt, az „urak” ellen való izgatással. Lőte Misi – kivel és Deák ezredessel a szocialisták mellett állottam – hangos megjegyzéseket tett, s Vincze beszéde után el is távozott, mert az egyik elvtárs szerint „aki nem érti, ne hallgassa”. A még hátralevő két szónokot már én sem hallgattam meg, mert felfáztam. A népgyűlés különben kijelentette, hogy a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési jogánál fogva a Magyar Népköztársasággal közösségben akar élni, s az egységes, csonkítatlan Magyarországon belül minden itt lakó nemzetiség számára teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot követel, az erdélyi magyarok és székelyek teljes jogú önkormányzati szervének és képviselőjének pedig elismeri a Kolozsvárt dec. 17-[én] egyesült erdélyi Magyar–Székely Nemzeti Tanácsot, illetőleg annak másnap megválasztott központi kormányzótanácsát. – Károlyi miniszterelnök este telefonon megnyugtatta Apáthyt, hogy a románok ennek dacára nem lövetik Kolozsvárt, s hogy erőszakoskodásaik ellen ő a franciák előtt újból tiltakozott. – Ennél bizonyosabb, hogy – mint lakónk, Kovács Aladár mondta, holnaptól fogva az itteni 12 bank tisztviselői sztrájkolni fognak. 72 A december 22-i nagygyűlés résztvevőinek létszámát illetően 50–70–80 000 főt említenek a különféle becslések.
