Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1918
256 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 nak megőrzésére végre közös elhatározásban állapodtak meg. A vallásszabadságnak történelmi jelentőségű napja volt ez, csak holnap már, ősi módon, el ne felejtsük a mát. – Azután a rektorátusban Kossutány, Kovács Gábor, Cholnoky és Márki együttes memorandumának mielőbbi francia, angol, német fordításáról és 5–5000 (a magyarnak csak 1000) példányban való kinyomatásáról állapodtunk meg, hogy Magyarország területi integritásának meghagyására kérjük a békekonferenciát. – Unokáim az egész nap esett nagy hóban is kimentek a Halász-tanyára, hogy utánanézzenek a lovaknak. nov. 16. Budapesten a nemzetgyűlés kikiáltotta a Magyar Köztársaságot – Kolozsvárt pedig délután –„aszongyák” – az erdélyi román királyságot, vagy a román királysághoz való csatlakozást határozták el Maniuék a Ferenc József Szállodában. A város így is, úgy is a szokottnál is hétköznapibb, szürkébb volt; az egyetlen változást talán az jelentette, hogy a boltokat korábban csukták be. A köztársaság ifjúkori álmaink megvalósulását jelentené, de mi azt nem Magyarország legnagyobb részének elszakításával, s úgy képzeltük, hogy arcunk az örömtől, ne a szégyentől piruljon. Hazánk most bizony a zsibvásárra került; de majdcsak megsegít a magyarok Istene! – Az egyetem tegnap említett memoranduma kinyomatására az EMKE direktóriuma (elnökletem alatt) csakugyan vállalkozott (mi kb. 25 000 kor. költséget jelent), de az egyetem déli értekezletén mégis jobbnak tartottuk, hogy Somló Bódog Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter (egyúttal magántanárunk) közbenjárásával az államnyomdában nyomassa ki az egészet, s ő küldesse föl a békekonferencia tagjai stb. számára, ha ugyan nem késtünk el. A már teljesen bemutatott végleges szöveget a rektor elnöklete alatt (Kossutány, Szandtner, Kovács, Boros, Karl s én) délután 2 1⁄2 órai munkával állapítottuk meg – s Boros az angol, Karl a francia, Schneller a német nyelvre való fordítást vállalta magára. – Jászi államtitkára, úgy hallom, Somló Bódog lenne. nov. 17. Egész nap itthon írtam, olvastam. Állandóan házunknál dolgozó varrónénk, Demény Anna sógora, Bihari lupsai jegyző a nép támadása elől egész családjával csak puszta életét menthette meg. 500 koronáért rejtette el egy oláh asszony őket a padláson, honnan a család oláh parasztruhában, a jegyző leborotvált bajusszal jutott be nagy nehezen Tordára. nov. 18. Néhány hónapja még nem mehettem ki az utcára, hogy egy-egy csapat elfogott oláh fegyveres kíséretével ne találkozzam. Most felfegyverzett oláh nemzetőrök oláh zászlóval, oláh dallal vonulnak ki a falvakba. De hát a román s a magyar kokárdás alakok békességben haladnak el egymás mellett. nov. 19. A reggelinél szegény feleségem már úgy nekikeseredett a cselédmizériáknak, hogy könnyezni kezdett. Mutatta nehéz munkában eldurvult szép kezét. Valóban ő is, Mariska is cselédmunkát végeznek egész nap; s most újabb cselédválság előtt állnak. Négy cseléd ehhez a háztájhoz nem elég, mert a kerti, udvari és konyhamunkához egy kis tanyai gazdálkodás is járul. Nyugalmasabb öregséget szerettem volna biztosítani Júliának, és bizony azon sem csodálkozom, hogy leányunk sokat sír titokban, és kelleténél idegesebb.
