Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1918
254 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 hoknak a Magyar utcai kaszárnyában már 600 fölesküdött katonájuk van, Schneller rektor szerint 1600 is, és ma komoly figyelmeztetést hallottunk, hogy ezek akarják néhány nap múlva kezükbe venni a hatalmat. Viszont a Magyar Nemzeti Tanácsnak alig van 40 közkatonája, mert a városban nagy számmal levő magyar katonák, kik szanaszét laknak, nem állnak kötélnek. Hogy a testvériségben bizakodva, helyrehozhatatlan hiba ne történjék, a rektor, mint a Nemz. Tanács tagja, holnap a városházán szóba hozza, hogy a rendet esetleg antant csapatokkal kell megvédni. No, szép lesz, ha ezek esetleg itt találkoznak össze Mackensennek Romániából hazatérő 200 000 emberével! Ilyen esztelen fegyverletételt a magyar történelem nem ismer. Akárki szíjat hasíthat a hátunkból. A mozgalomnak különben idáig inkább társadalmi, mint nemzetiségi gyűlölködés a mozgatója. nov. 8. A szebeni hadtestparancsnokság telefonon tudatta a régi térparancsnoksággal, hogy mégis beolvad, és Kolozsvárra jön. Mivel a szomszédban levő tanítóképzőt most a két nemzetőrzászlóalj kapja meg, a parancsnokságot a barakkokba akarják betudni. Este jött a rektor elmondani, hogy a Nemzeti Tanácsban szóba hozta tegnapi beszélgetésünket; a tanács tudja Erdély végső veszedelmét, de már közel 2000 embere van a város védelmére, s holnap, holnapután Budapestről nagyobb fegyveres erőt vár. Az esti órákban olvastuk azt a választ, amit d’Espèrey tábornok Belgrádban Károlyi és Jászi minisztereknek a fegyverszünet dolgában adott. Erdélynek a Marostól balra levő részeit az antant szállja meg. Egyebekben is d’Espèrey – desperációt okozott. No, de Károlyi állítólag meg van elégedve. A lapok ma már írnak a különböző helyek lázongásairól, s így én ezt a szomorú pletykázást abbahagyom. nov. 9. Mégsem egészen, hiszen nemcsak a kávéházban, az utcán s minden találkozásnál, hanem még szegény Teleki Ádám temetésén is egyre hallunk ismerőseink és mások veszedelméről. Pl. Szentbenedeken Reinboldékat is fölverték, gabonájukat, fehérneműiket felprédálták, de a pincében nem tetszett nekik a bor, otthagyták, pedig fölséges boraik vannak. Enyeden még csak kisebb zavargások voltak, de Abrudbányán 15 zsidót agyonvertek.50 Magyarlapádon a jegyző keresztre feszítéséhez már megtették az előkészületeket, de a nagy ijesztés után abbahagyták. Kolozsvár tele van menekült jegyzőkkel. A macskási jegyzőt első nap nem bántották, de más- vagy harmadnap elmentek hozzá, megdicsérték, hogy jól bánt velük, de ne haragudjék, mégis szaladnia kell; mert mit mondanának a szomszéd községek, ha ők nem kergetnék el a jegyzőjüket? Maros-Tordában is mindenütt zavarognak. Klinikánk juhaiból Szamosfalváról mintegy 300 darabot elhajtottak. (A Mensát ma végre visszakaptuk, de előbb fertőtleníteni kell.) A csendőröket nem tűrik; ahol erősebbek, letétetik fegyverüket, s feldúlják laktanyáikat. A román nemzetőrök Gyulafehérvárról kapott fegyverekkel, géppuskákkal már megkezdték a rendcsinálást, míg a magyarok a vidéken nem olyan szemesek a fegyverek megszerzésében. Most itten 30 főnyi mágnás lovascsapat alakult, hogy a Mezőségen portyázzon. Milyen jellemző, hogy az állam maga nem tud gondoskodni a közbiztonságról, s drága pénzen felerészben görhes nemzetőrökre bízza az élet és vagyon felett való őrködést! Itt különben nemzetőrökből most már rendszeres őrjáratok vannak. – Mennyire különbözik a népboldogítás elmélete a gyakorlattól, mutatja, hogy 50 A felsorolásban keverednek a valóságnak megfelelő információk, a felnagyított történetek és a fentiekhez hasonló rémhírek.
