Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1918
224 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 azután hozzám, s elkérte bevezető cikknek Kolozsvár műemlékeiről tervezett művéhez Kolozsvár történetéről az ezredévi ünnepen mondott beszédemet.23 Mondja, hogy a református kollégium most Heltai egykori betűinek felhasználásával is, Bethlen-nyomdát alapítván, ők, unitáriusok Heltairól akarják elnevezni alapítandó nyomdájukat. ápr. 23. Katonahallgatóink abban gyűléseznek, hogy a kormány és az egyetem a szünidei tanfolyamokat állandósítsa még a béke után is 2–3 esztendőre, hogy mulasztásaikat hamarább pótolhassák. – Ha lesz gyümölcs a fán, melynek sok a virága, kertünknek az idén szép termése lesz; valóban kedves látvány a gazdagon virágzó fák sora. ápr. 24. Karunk Moldován Gergelyt választotta meg a jövő évre dékánnak, engemet egyik rektorválasztónak, Kerekes Zoltánt pedig a gazdaságföldrajzból Cholnoky bírálata, s az én bírálatom alapján magántanári kollokviumra bocsátotta. Elhatározta azt is, hogy a háborús drágaság idején a doktori értekezések írásban nyújthatók be, de kaució teendő le utólagos kinyomatásukra. ápr. 25. Az Akadémia által küldött könyvek csomagolópapirosában találtam az Archaeol. Értesítő 1877. évi 231. lapján azt a hírt, hogy „Márki Sándor derék fiatal megírta Sar kad városa történetét. E monográfia annyiban üt el eddigi effajta műveinktől, hogy a szó szoros értelmében monográfiát nyújt: tört., földr, régészeti tekintetben. Jól, sőt igazán tősgyökeres magyarsággal van írva. A régészeti rész igen jól van csoportosítva, bár szerző tetszeleg amaz állításában, hogy a régészet nagyon is ingó kalauz. Ingó a delejtű is, Márki úr, de bánni kell vele tudni. Különben ajánljuk olvasóink figyelmébe e jeles munkát.” 24 Mégiscsak tanulságos negyven év múlva olvasni egy kritikát! ápr. 26. Moldován örvendezett, hogy az Akadémia a Bródy-díjat neki szánta ötvenesztendős publicisztikai működése alkalmából, s hogy bírálatában Concha oly elismeréssel szól róla. Mondja, hogy ötven éve műfordításokat küldött be a Fővár. Lapok nak, s Vadnay jegyzetben adta kísérő levelét, amelyben azt mondja, hogy az oláh–magyar gyűlölködés helyébe a kölcsönös megértésnek kell lépnie. Ezt az oláhok annyira megértették, hogy mindjárt elvették tőle stipendiumát. A Budapesti Szemle és a Magyar Fi gyelő most is hoz tőle tanulmányokat, 25 s most fejezett be egy színdarabot Kosztin uram unokái címmel, mely az öreg oláh unokáit már jó magyaroknak mutatja be. – Jancsó Bence (ki még mindig Bukarestben van) szintén megküldte Erdély és a nagyromán as pirációk című kötetét. 26 A magyar közönséget idáig ők ketten tájékoztatták legjobban a román ügyről. 23 Vö.: MSN, 2. köt. 1896. máj. 17. 133. p. 24 Márki Sándor... Archeologiai Értesítő. 11. köt. 1877. 7. sz. 231. p. Márki a rövid híradást teljes terjedel mében idézte. 25 Moldován Gergely: A románok első barátkozása az oroszokkal. I–II. Budapesti Szemle, 174. köt. 1918. 497. sz. 197–226. p., 498. sz. 375–393. p.; Uő: A bojár és a paraszt Romániában. Magyar Figyelő , 8. évf. 1918. 1. köt. 464–479. p. 26 Jancsó Benedek: Erdély és a nagyromán aspirációk. Bp., 1918. 163 p. (A Szabad Lyceum kiadványai).
