Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1917
203 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1917 des volt; színt csak Bíró Balázsnak a társadalmi, és Apáthynak a sajtóügyi akció megindításáról (a külföldnek a sajtó útján való tájékoztatásáról) mondott beszédei adtak. Budapest, dec. 17. Tegnap este indultam, és a zsúfolt vasúton (a szászrégeni milliomos Éltető Dani családjával, mint kelletlen negyedik) reggel érkeztem B[uda]pestre és Spitkóné sógorasszonyomhoz (VIII. Rákóczi tér 6. I. 2.) szálltam. Az egész napot mondhatni céltalan kóborlásokkal, újságolvasással (látogatásokat nem téve) töltöttem. Az egyetemen a pozsonyi egyetem egyet. történ. tanszéke dolgában Áldásy Tónival beszélgettem, s ott találkoztam Heinleinnel és Domanovszkyval, a múzeum táján pedig Karácsonyi Jánossal, ki büszke rá, hogy a Sebes-Körös szabályozó társaság őt választotta meg elnökének. Részt vettem (mint egyik jegyzőkönyv-hitelesítő) az Akadémia Kitaibel-emlékünnepén, a jeles botanikus halála 100. évfordulójára készült emlékszobrocska leleplezésén. Az emlékbeszédet Tuzson János tartotta. A tagok nagyon szívesen fogadtak; legtöbbet Concha Győzővel és Karácsonyival beszélgettem. Odajött Lukinich is a pozsonyi jelölés dolgában és Versényi Gyuri, ki egyik leányát a kolozsvári ált. leánygimnáziumhoz szeretné bejuttatni gyakorló, majd helyettes tanárnak. A Kitaibel-vacsorára nem mentem el. Budapest, dec. 18. 3⁄4 10–12-ig tartottuk a minisztertől a három egyetem tanáraiból (Ballagi Aladár elnök, Áldásy referens, én s a két pozsonyi: Hodinka és Kornis) kiküldött jelölőbizottság ülését a pozsonyi egyetem egyet. történ. tanszéke ügyében. Ballagi üdvözölte a maga nemében ilyképp 3 egyetem képviselőiből először összeállított bizottságot. Áldásy részletesen jellemezte a hét pályázó (Buday Árpád, Dékáni Kálmán, Gárdonyi Albert, Horváth Jenő, Kacziány Géza, Lukinich Imre és Szabó Dezső) életét és munkásságát. Kiemelte, hogy mind a három történ. korszak egy ember kezébe nem maradhat. Ezt a sorrendet ajánlotta: 1. helyen Lukinich és Horváth aequo loco; 2. Szabó Dezső, 3. Buday. Mint elsősorban felszólított, hozzájárultam, de Dékáni fölvételét is ajánltam, mint 1914-ben Pozsonyba 2. helyen már ajánlottuk; igaz, hogy magyar tört. tanszékre. Ballagi maga dicsbeszédet tartott Kacziány mellett, de inkább irodalmi tanszékre való kinevezését óhajtotta; csak olyanokat kívánt fölvenni a jelölésbe, akik világhistóriával, vagy legalább annak vonatkozásaival foglalkoznak. Az ő sorrendje tehát: 1. Horváth, Buday; 2. Lukinich, Gárdonyi; 3. Szabó, Dékáni. Hodinka tévesen azt hitte, hogy ez nem kijelölő, hanem tanácsadó bizottság, szerette volna bevenni a jelölésbe Kacziányt is, akinek ügyét pedig patrónusa, Ballagi is kikapcsolta. Kornis figyelmeztette, hogy feladatunk nem tanács, hanem jelölés. Az ő sorrendje, inkább egyéni, mint tudom. elbírálás alapján: 1. Lukinich, 2. Horváth, 3. Buday, Szabó. Ballagi összegzése után a pozsonyiak felszólalására kívánatosnak tartottuk, hogy az állam már most állítson tanszéket az ókorra, s arra Budayt nevezze ki. A szavazásnál Ballagi fenntartotta saját jelölését, de nem külön felterjesztés alakjában – mi többiek, egyhangúlag ezt a sorrendet fogadtuk el: 1. Lukinich és Horváth aequo loco; 2. Szabó Dezső; 3. senki, de mindenik jelöltnek érdemeit megállapítva, a magyar tört., Gárdonyiét a diplomatikai tanszékre. Azután nagy barátkozások közt váltunk el egymástól. A nap többi részét többnyire Lujzánál töltöttem, ki öreg napjaira most már csakugyan Kolozsvárra szeretne költözködni, mert nagyon egyedül érzi magát.
