Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1917
180 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1917 júl. 12. Szádeczky mint a hadsereg állományába fölvett hadtörténetíró, 16-án Marosvásárhelyen át, hol József főhg.-nél kell jelentkeznie, Bukarestbe megy, hogy Jancsó Bencével, Gagyival, s másokkal átvizsgálja a külügyminisztérium ott rekedt levéltárának legmodernebb részét, s Bécsben való jelentkezés után valamikor szeptemberben térhet haza. Addig is tájékoztatott szemináriuma állapotáról, „ha valami történnék vele”. No, de nem megy olyan helyre a komám. Cholnoky sem húzhatta fel az ezredesi ruhát, mert Albániába a járványok ürügye miatt most nem bocsátják be tudom. expedícióját. júl. 13. Szekér Béla főhadnagy öcsém, akit Szerbiában még a hadjárat első őszén bokán lőttek, most kapta meg végre a Signum Laudist. Most mint urad. tiszt szabadságon van. júl. 14. A városi közgyűlésen beiktatott új főispán, dr. Papp József, tartalmas beszédben fejtegette terveit; a közgyűlés nevében Apáthy Pista üdvözölte. júl. 15. Papp Károly debreceni egyet. tanár meglátogatván, panaszkodott, hogy a jogi karon három olyan tanáruk is van, aki az Alföld közepén világpolgárnak érzi magát; egyenlőséget hirdetnek, de szóba sem állnak a néppel, s ínséges időkben pezsgős vacsorákat rendeznek. Huss Richárdot is elég rosszmájú szásznak tartja, aki szidja a kormányt, hogy német szemináriumára csak 3000 koronát adott, holott Gragger Berlinben a magyarra csak 600 márkát kap. Elmondta Baltazár Dezső püspök felkapaszkodásának tanulságos történetét is, melynek legújabb fejezete, hogy a zsidókat magasztalva, vagyonszerzésre adta a fejét. Azt is most tudtam meg tőle, hogy Széchy Károlyné az urát, két egyetemen a magyar irodalomtörténet kálvinista tanárát, oláh pappal, oláh szóval temettette el, mire ő (felesége ott sem lévén) mégis magyar Miatyánkkal búcsúztatta el. Később Széchy legénykorából pár szerelmes levelet találván, ő, ki csak a világ előtt szerette urát, a leggyöngédebb férjet, otthon pedig durván bánt vele, még emlékét is, mint hűtlenét, elátkozta, s többé tudni sem akart róla. júl. 16. Gyulafehérvárnál leszállni kényszerült egy francia repülő, mely Focşani felől nagysinki, szebeni, m[aros]vásárhelyi mai figyelmeztető táviratok szerint Kolozsvárt akarta szerencséltetni. – Mai lapok szerint Fényes Dezső, az aradi kultúrintézet igazgatója, szombaton, 14-én este 10-kor leugrott a Kultúrpalota emeleti egyik ablakából, s egy óra múlva a kórházban, roppant szenvedések után, meghalt. Gyanítják, hogy gyógyíthatatlan szívbaj miatt vetett véget életének. Harmadéve, miután én nem vállalkoztam, ő lett az intézet igazgatója, s ez idő alatt számos levelet váltottunk egymással. Különben Aradon már mint tanárok működünk együtt, de kollégái nem szerették erősen fölényes modora miatt; ő maga csakhamar reálisabb pályára csapott át, s gondolom, a gázgyár igazgatója lett. Végrendeletében – úgy látszik múzeumi állattári tisztviselő fia sérelmére – második feleségét tette örökösévé, s meghagyta, hogy gyászjelentést ne adjanak ki, és hajnalban temessék, hogy senki se menjen el a temetésére. Utolsó estéjén az aradi hírlapírókkal beszélgetett, hajlandó lévén a nyugatosoknak utat nyitni a Kölcsey Egyesületbe – egyelőre szörnyirodalmuk 3 képviselőjének beválasztásával. Ny. b.!
