Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
A háború és az impériumváltás krónikája
15 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. ták, de még a kisebb, gyakorlati megbízással érkező küldöttek felé is. Patey francia tábornokot január 24-i látogatásakor demonstráló tömeggel kísért küldöttség próbálta tájékoztatni a kolozsvári magyarok helyzetéről. A felvonulókat fegyverrel oszlatták fel, s a lövésekkel kísért akciónak halálos áldozata is volt. A párizsi békekonferencia kiküldöttjének, Storey amerikai egyetemi tanárnak adatgyűjtésével kapcsolatban is számos, reményeket tükröző konstruált történet szárnyalt fel. Ugyanez történt a Clerc-misszió tevékenysége idején, de akár egy amerikai unitárius lelkész látogatásakor is. A közvélemény a békekonferenciától a magyar érdekek méltányos kezelését várta, s a remény egy darabig felülírta a valóságos nemzetközi erőviszonyokból következő prognózisokat. Márki naplójának bejegyzései tükrözik az egymást váltó magyar kormányokkal szembeni várakozást, azt a reményt, hogy a regnáló politikai erők „tegyenek valamit Erdély érdekében”. A meg-megújuló várakozást nagyon hamar csalódás, sőt harag váltotta fel. Az idézett márciusi bejegyzésben, Márki Károlyira vonatkozó kommentárja szerint, még biztatást sem kaptak tőle. A későbbi megjegyzések mind elmarasztalóbbakká váltak. Márki pontosan értette, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után mi történik. „A megszálló tisztek majdnem tüntetőleg olvassák az utcákon a bukaresti és szebeni lapokat, melyek tele vannak a budapesti legújabb forradalommal” – írta naplójába március 26-án.31 A kudarcok, a kelet-magyarországi városok román megszállása után a leíró szövegbe indulatos kommentárok vegyültek. „A budapesti hazaáruló banda valóban megérdemelné, hogy szétverjék, de ezt – más erővel kellett volna tenni” – olvashatjuk a Nagyvárad és Debrecen románok által történt elfoglalását rögzítő jegyzetekben.32 S egy-egy megjegyzés erejéig megjelenik a naplóban valami, ami korábban nem fordult elő, a politikai antiszemitizmus. A szabadelvű Márki a románok további előnyomulásáért – egyértelmű felekezeti azonosítással – a Tanácsköztársaság vezetőit tette felelőssé: „Most már a Tiszáig ők az urak [a románok], s a nagy pipájú, kevés dohányú magyarok bőgőnek nézhetik maguk felett az eget. – Magyarországot ezer év alatt soha senki sem tette olyan csúffá, mint az a néhány száz Király utcai söpredék, amely most történetet, vagy üzletet csinál, s meggyalázza azokat a nagy elveket, amiket értetlenül és lelkiismeretlenül a maga pökhendi módja szerint akar megvalósítani.”33 A remény látványos szétporladásakor a naplóban egy korábban soha elő nem forduló gondolat jelent meg. A május 3-i bejegyzésben arról is olvashatunk, hogy a készségesen meghódoló Tiszántúllal szemben a megszállt Csíkban megtagadják a hűségeskü letételét. A két gondolat ugyanabból a keserűségből fakadt, Márki nap mint nap azzal szembesült, hogy addigi életének keretei menthetetlenül összeomlanak. Az 1919-es szövegben a legsötétebb víziók is megjelennek: „Édes jó anyám halála és Krisztus feltámadása emlékezetének a napján bizony, a két géniusz közül már nem a Remény, hanem az Emlékezet vezet, mert a másik anya, kinek a védőkarjaiba tett édesanyám, a Haza is a halállal vívódik.”34 Hogy a veszteségeket mennyire személyes sors ként élte meg, arra egy 1920. októberi bejegyzés utal: „Ma egy kollégám úgy találta, hogy az utóbbi két év alatt tíz esztendőt öregedtem.”35 Az 1919-es naplószöveget ol vasva pontosan láthatjuk bizonyos, 1920 után megerősödő politikai nézetek genezisét. 31 MSN, 1919. márc. 26. 32 MSN, 1919. ápr. 22. 33 MSN, 1919. máj. 3. 34 MSN, 1919. ápr. 19. 35 MSN, 1920. okt. 3.
