Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
142 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 helybenhagyták elnöki intézkedésemet, hogy a jelentéstételt Schnellerre bíztam, ki munkálatával már el is készült. Azt, hogy a munkákkal más tagok is foglalkozzanak, csak januárius második felében fogjuk tárgyalni. – Csengeri különben azt a hírt hozta B[uda]pestről, hogy az ottani kollégák most Haraszti egyik egyetemi előadásának címén mulatnak, mely így hangzik: „Racine nyelve Athalie alapján”. – A gazdaság ma megszaporodott: egy kb. 80 kilós süldőt befogtunk hízónak. Most ez az unokák legfőbb érdeklődésének a tárgya. No, meg a vívás és a gyorsírás, melyet – a hegedű mellett – a két nagyobbik ezekben a napokban kezdett el tanulni. Ivi egyelőre megmarad a gyors-sírás tudománya mellett. De ő is hegedül és jól tanul. Sakkozni mind a három gyerek tud; legjobban Laci. dec. 15. Ludmann a keleti frontra ment vissza. Bakáink is oda kívánkoznak vissza a kórházakból, sőt a fölmentettek is; nem valami nagy hazafiságból, hanem azért, mert ott sokkal többet ehetnek, mint itthon, mégpedig ingyen. dec. 16. A keleti frontról megint vagy ezer muszkát és oláht hoztak ide. A muszkák többnyire 17–18 évesek. A székelyek vasúti hazaszállítása megint megakadt, mert a vonatokat az oláhországi búza és egyéb zsákmány beszállítására használják fel. – Ma kaptam a gyászjelentést, hogy Csánki Dezsőné 12-én, élete 58. és házassága 36. évében meghalt B[uda]pesten. Ny. b.! – Lujza sógorasszonyom írja, hogy Spilka Laci, a herceghalmi vasúti szerencsétlenségnél megsérült keresztfiunk, bár a vérveszteség miatt gyenge, a szanatóriumból visszamehetett a Ferenc József Intézetbe; de Imrének még lázai vannak és félrebeszél. Vele van minden délután, s anyja is ápolja. dec. 17. A kolozsvári 3000 hadifogoly közül ma 7 halott van, 7 pedig vérhasban szenved. – A hazaárulás miatt perbe fogott pópák közül 14-nek felakasztását biztosra fogják. A többnyire oláhokból álló 63. gyalogezred a csatatéren megbízhatatlannak mutatkozván, helyőrségi szolgálatra idehozzák. dec. 18. Tegnap este érkezett hozzánk Fischer Ervin besztercei mérnök (Müller-atyafi), s reggel már továbbment Temesvárra katonai mérnöknek, du. pedig itt lakó öcsénk, Szekér Béla főhadnagy ment Gárdonyba tíznapi szabadságra. dec. 19. A háborús korképekből valami: 1. Budapestről jövők beszélik, hogy ott a békeajánlat híre leírhatatlan rémületet gerjesztett a zsidók közt. A hír elterjedése előtt a hentesek előtt tömérdek asszony hiába harcolt a zsírért; amint a különkiadások megjelentek, mindegyik fazékszámra vihetett haza zsírt. Akkor már volt! 2. Nagyváradon tegnap vagy tegnapelőtt német katonák vonata éppen a másik vágányon levő két lecsatolt cukor- és diószállító vagon előtt állt meg. A németek leugráltak, feltörték az ajtókat, s kifosztották az egész kocsit, visszasiettek és vígan dalolva hagyták el a pályaudvart. A közönség még meg is éljenezte őket, a vasút pedig megtéríti a kárt. 3. Két bánffyhunyadi parasztasszony itt függőlámpát akar vásárolni. Csak az olcsóbbakat mutogatják nekik. De ők a legszebbiket akarják. „Nagyon drága az maguknak.” – „Hogy mégis?” – „Száz korona.” – „Ehun van, ni.” S bepakoltatják, viszik; van pénz a falun! – 4. A vendégszerető váradiak megunták a csíkieket, háromszékieket, s közülük 1400-at minden előleges értesítés nélkül ide küldtek Kolozsvárra. Éppen délben ér-
