Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
130 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 nov. 3. Frigyes főhg. generalissimus délben fél egykor érkezett meg, s a trónörökös fogadta; famíliám (mi, öregek nélkül) látta bevonulásukat, s a gyerekek szívesen köszöntötték is. Délután Frigyes megnézte az Egyetemi Könyvtárt, Mátyás király szülőházát (vagy inkább az Etnogr. Múzeumot, mely annak idején feleségének nagyon tetszett) s a kórházakat. Este fél hatkor keresztleányunk (Szádeczky Margit) születésnapját köszönteni éppen akkor mentünk el a Wesselényi–Paget-ház előtt, mikor a trónörökös pár autóba szállt, hogy elutazzék Kolozsvárról; a főhg.-né hazament, a trónörökös, kit nagyon kedves embernek mondanak, Frigyes főhg.-gel együtt Segesvárra, mely mától fogva a Gruppenkommando székhelye. Állítólag Hindenburg is odamegy haditanácsba. Este 8-kor azonban, amikor Szádeczkyéktól hazajöttünk, még vígan szólt a cigányzene; a kíséret, úgy látszik, alaposan befejezte az ebédet. Wesselényinének, aki amúgy is dühös volt, mert ki kellett hurcolkodnia saját házából, mondták, hogy emléktáblával kellene a házat megjelölni. „Legszebb dísze annak a Wesselényi–Paget címer.” – felelte. Az Etappen Stations Kommandót ma, mint hivatalfőnök, bizonyára csak rövid időre, vőm vette át, a Bezirkskommandót pedig eddigi főnöke, Büsch ezredes. nov. 4. Pósta Béla indítványára numizmatánkat, Kovács István magántanárt is címz. r.kív. tanárságra ajánlottuk a karból a minisztériumnak; de figyelmeztettem egyes szaktanárokat, hogy régibb érdemes magántanáraink is számot tarthatnak hasonló elismerésre, pl. Cs. Papp József. – A katonai irodák megint pakolóznak és költözködnek, s így az egyetem egy része, nevezetesen a bölcsészeti kar, rövid időre talán megint felszabadul. – A helybeli lapok csak ma írhatnak a tegnap elment trónörököspárról; ittlétük egy hete alatt hallgatniuk kellett. – Most részletezik Csíkszereda pusztulásának szomorú részleteit is. Természetesen arról a szállongó hírekről sem tudósíthatnak, hogy Erdély felől 450 000 emberünk akar végső csapást mérni Romániára, mely különben, különösen Predeál környékén, makacsul védekezik. Hanem azért naponként hoznak oláh foglyokat. Szádeczky beszélte a kari ülésen, hogy papolci falusiak beszéde szerint a betörő oláhok Barabás Samu akad. tagtársunkat otthonában megvagdalták, kocsira dobták, s mivel ott is szidta és csúfolta őket, újból megszurkálva, a mezőn lelökték a kocsiról, s mivel azóta nem látták, valószínűleg meg is halt. 69 Adja Isten, hogy ez is azon alaptalan rémhírek közé tartozzék, amelyekből két hónap alatt kelleténél többet hallottunk. nov. 5. Arra ébredtünk, hogy királyunk és a német császár proklamálták Lengyelország helyreállítását. Megtörtént tehát, amire 1913. szept. 4-[én] lengyel kedves vendégeinkkel koccintottunk. Adja Isten, hogy ne legyen olyan diplomáciai játék, mint amilyen a kongresszusi Lengyelország volt. Délben hír szerint elfogták, sőt vasra verve kísérték be dr. Daianu Illés g. kat. itteni esperest néhányadmagával, akiknek hazafiatlan viseletét (bár természetesen hűségnyilatkozatot tettek) már régen figyelemmel kísérik.70 Elugratta tehát a főtisztelendő úr a szamosújvári vagy más püspökséget, 69 A Barabás Samuról szóló történet rémhírnek bizonyult. L.: 1916. nov. 20-i naplóbejegyzés. 70 Daianu Illést (Ilie Dăianu /1868–1956/) november 5-én tartóztatták le. A Kolozsvári Törvényszék 1917. január 19-én sajtó útján elkövetett izgatásért egy év börtönre ítélte. Daianu Kolozsvárott kinyomatott egy besszarábiai románokról szóló cikket, melynek eredeti címe A Besszarábiai románok imája volt. A címet viszont Az elidegenített testvéreinkért való imá ra módosította. Ezzel a bíróság szerint a cikk erdélyi vonatkozásúvá vált. A per során korábbi, nyomdász által vállalt sajtóvétség is kiderült. Daianu
