Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
129 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 a szívére irányzott lövést ez a Vaskereszt fogta fel. „De jó, hogy nem Vaskoronát kaptam – szólt a kapitány –, az nem mentette volna meg életemet.” Így azonban kétórás nehéz ájulásából magához térítették. okt. 31. Bajor katonák érkeztek az állomásra, s velük lesz 6-án III. Lajos bajor király is, de ezek most továbbmentek a határok felé. Ezeknek külső peremén, már oláh földön, az oláhok helytállanak: Antaeusnak, letiporva, az anyaföld erőt adott. 3-án a trónörökös hadseregcsoportja is továbbvonul innen. A trónörökös tegnap a Majális utcán fölfelé sétált feleségével együtt a Házsongárdba, csak két detektívtől követve. Mint egy velük szembejövő kislány mondta Erdélyi Palinak, németül beszélgettek, de a trónörökös egyszerre magyarul kiáltotta: „Ejh, de kutya meleg van!” Ötesztendős kisfiukról is (Ottó) regélik, hogy nevelőnőjével a schönbrunni parkban sétálván, az öreg király németül tréfálózott vele, de ő nem felelt. Ezért utóbb a nevelőnő megkorholta. „Úgysem értette volna, mit mondok neki.” – védekezett a gyerek. Ma is érkezett ide a harctérről 800 orosz fogoly; a trónörökös Beszterce felé autózott, talán Dornavátrára is átmegy, s holnap jön haza. Nem valami bölcs gondolat, hogy 2-án a színházban mozidarabot nézetnek meg vele az erdélyi menekültek javára, mert amit Stürgkh-kel egy Adler világosságban tett, egy másik – éppen hadi területen és desperádók közt – vele sötétben még inkább megteheti. A Doppeladler nagyon is kevésbe veszi a simplex Adlereket. nov. 1. Halottak estéjén édes szüleimről és kedves halottainkról nem a temetőben, Bölöni Farkas sírjánál – mert a háborús időkben a temetőt 5-kor már becsukták –, hanem a nagytemplomban emlékeztem meg. Koszorút sem küldtem Sarkadra, mert a posta nagy késésekkel jár, és az sincs már Sarkadon, akit a koszorú elhelyezésére megkérjek. Árát inkább az egyetem rokkant tanulóinak adom. Adjon az Isten szüleimnek s minden halottunknak örök nyugodalmat! Az ideinél irtózatosabb halottak napja még sohasem volt a világnak; csak ez évben milliókkal lett az emberiség szegényebb, s tőlük önmagát fosztotta meg a csatatereken. – A négy hét óta szünetelő telefonforgalom a mai napon újra megnyílt, amit a közönség az Armee költözködése jelének vesz. A menekülők visszavándorlása még szórványos. Szomorú elégtételük, hogy most az oláhok menekülnek nyakra-főre, mert az oláh kormány az összes kis- és nagyvárosok, tehát Bukarest kiürítését is elrendelte. Halni készül-e, vagy futni, majd kiderül. nov. 2. III. Lajos bajor királyt 6-ára, Frigyes főherceget holnapra várják ide. Lechner mondja, hogy Zita főhercegné nemcsak nem pörölt (l. okt. 28.) a Pasteur-ben, hanem Lechnerné kíséretében nagyon is csendesen járta be a kórházzá alakított intézetet, „Hoty fan?”-nal kérdezte a betegeket, rózsafüzéreket, szentképeket osztott ki köztük, s mindennel meg volt elégedve. Látogatása előtt azonban egy törzstiszt járt ott, s mivel egy akkor jött – még át nem kötözött – sebesültet talált ott, kinek vére a kötésen átszivárgott, lármát csapott, hogy ilyen sebesültekkel a trónörökösnét ne ijesztgessék. Az éjjel különben repülőink is eltávoztak, s lassanként elviszik a többi hadi kellékeket is: a fényszórót, szikratávírót (drót nélkül) stb. Egyébiránt a postajárás megint olyan, hogy 3–4 napos budapesti és bécsi újságokat olvasunk, s így a sok lügewackerkedésnek már valóságos történelmi zamata van. Még jó, hogy helyi lapjaink bőségesen közölnek táviratokat, s így nem maradunk el egészen a világtól.
