Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
120 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 Naplóm lezárása után a színházból hazatérőktől hallom, hogy már Brassó is a mienk megint.56 Reggelire: Fogaras, délre: Persány, uzsonára: Homoród, vacsorára: Brassó – így már Isten segítségével megélünk! okt. 7. A tegnapi híreken élősködtünk, de még eme tegnap történetének megírásához is vajmi ellentmondók az adataink. A háború keletkezésének első pragmatikus magyar történetírója, Fraknói Vilmos, lemondott a könyvtárak és múzeumok orsz. főfelügyelőségéről, tehát utolsó köztisztségéről is. Talán hogy teljesen zavartalanul élhessen a tudományoknak, melyeket megöregedve is fiatal lélekkel és erővel művel. – A kis Arnold Szebenbe utazott szétnézni. okt. 8. Brassóba csak tegnap este vonultak be csapataink, de a bevonulásról anticipált hír így is örvendetes. Ma már, ha igaz, Predeálnál és Székelyudvarhelyhez közel állunk; a vonatok egyfelől Brassóig, másfelől – a Maros áttörésénél – Dédáig járhatnak, s a közigazgatási és igazságügyi hivatalok hazatérésre készülődnek. Az északi frontról hazajött Ludmann kapitány és Schilling Gábor szintén bizalommal beszélnek; ez utóbbi mondja, hogy mestere, Cholnoky, mégis elutazott Albániába, de a tudom. expedíció csak tavasszal kezdené meg – a mostani előleges tájékozódás után – munkáját. Jellemző, hogy tegnap még az 1. hadsereg vezérének, Arz tábornoknak házigazdája, Hirschler plébános, a kolozsmonostori apátságnak a Szt. Mihály-templom tornyában őrzött értékesebb okleveleiből két ládára valót Budapestre való szállítás végett felkínált múzeumunknak; ma azonban kijelentette, hogy itthon tartja e kincseket. Mindamellett holnap múzeumi könyvtárunk a hozzá beadott ládákat megtöltve ismét egy vagonra valót küld fel. Különben az oláhok a kőhalmi nagy értékű templomszőnyegeket sem bántották, s nagyobb pusztításaikról – jó órában legyen mondva – még idáig nincs hír. – Ivi unokám nagyon érzékenyen vette, hogy (mindennapi sakkozásunk során) tegnap mattot kapott tőlem. Laci megmondta, hogy fürdés közben emiatt „bőgött”. „Nem bőgtem – védekezett az öreg –, csak könnyeztem.” (Bezzeg, örülnek, ha én kapok ki!) okt. 9. Egész nap egymást érték a jó hírek. Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Sepsiszentgyörgy, a Törcsvári- és a Tömösi-szoros a miénk, talán már Csíkszereda is; Libánfalva ugyan a csata hevében elégett, de Arz és Morgen tábornokok hadai most már a határhegyek északi részéből is kifelé szuttyongatják az oláhokat, kiknek Erdély ellen küldött egész hada ekként hazafelé siet; azonban „Róka szoros egykor nagy ehetnám, lyukba bebujta, / Dombos az oldala lett: nem lehet ám gyere ki!” Hiszen nagy titokban tartják, majd csak holnap publikálják – mondják a Mindenváró Ádámok –, hogy a bolgárok átkelvén a Dunán,57 már Bukarest előtt állanak, azt pedig az Estilap is írja, hogy lovasságunk már csak 100 km-re van attól, s első sorban a petróleumforrásokat fenyegeti. Morgen német tábornok magyar beszédben mondta magyar katonáinknak, hogy „magyar és német katonáink vérszerződést kötnek Erdély földén, amelynek felszabadítására most megyünk harcba: az ellenséget szétverjük, megsemmisítjük, s az áruló román királyság területén folytatjuk az üldö-56 Brassó visszafoglalását Tisza István október 7-én este jelentette be, az október 8-i lapok adták hírül. Brassót visszafoglaltuk. Budapesti Hirlap , 36. évf. 1916. okt. 8. 280. sz. 5. p. 57 Október elején monitorharcok zajlottak a Dunán, a harcok során osztrák–magyar erők megsemmisítették a románok pontonhídját, megakadályozva ezzel, hogy átkeljenek a Dunán.
