Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
116 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 szept. 27. A Kat. Státus arra gondolt, hogy a váradi püspökség 5800 holdas barmódi uradalmát egy évre kibérli, s ott helyezi biztonságba állatállományát. Mindez azonban 200 000 koronába, a megmentendő állatállomány becsértékének egyharmadába kerülne; ma tehát, az erdélyi kormánybiztosságtól nyert megnyugtató értesítés alapján, elhatároztuk az igazgatótanács értekezletében, hogy az állatokat visszahajtatjuk Radnótra, illetőleg Lekencére, ahol jobb móddal telelhetnek ki, s a hadsereg védelme alatt szükség esetén idején elköltöztethetők. – Lám, a szászrégeniek már megszokták az ágyúszót, Morgen német tábornok (ott német tüzérek lévén) már szólt is a polgármesternek, nyittassa meg az iskolákat, hogy a gyerekek ne nyargaljanak mindennap utánuk a legközelebbi fedezékekig, máskülönben pedig olyan nyüzsgés van Régenben, mint talán sohasem volt, s mindennap van térzene. A katonáink garázdálkodásáról szóló híreket mesének mondják, teljes rend uralkodik a városban, s a tisztek ott érzik magukat legjobban, ahol egy kis kézikönyvtárt találnak. Szeben régibb része s villavárosa a honvédek, a többi az oláhok járőrségébe tartozik, de bár össze-összelövöldöznek egymással, az ott maradt 6–7000 lakos elég rendesen él, többnyire a készből, mert a boltok zárva vannak. – Egyetemünkre ma délig a quaesturában mindössze 81-en iratkoztak be, de az előadásokat okt. 2-án mégis megkezdjük. A gimnáziumok csak nov. 3. táján látnak munkához, úgyhogy a vakációt már ők is sokallják. No, de a kultúra nevében indított háború idején keveset törődnek az iskolákkal! szept. 28. Már talán mégiscsak lesz valami az Erdélyi Múzeum mentőbizottságából; a kormánybiztos ma kiállította a szükséges írásokat a marostordai műkincsek összeszedésére Kelemennek és Tavaszynak, a Küküllő-vidékiekre Budaynak és Csilliknek. Ma a csütörtöki sörözőtársaság főhadiszállását a Gambrinusba tettük át. Oda járnak a német tisztek is, akik azonban söröző kedvöket otthon hagyták. Cholnoky Jenő mondta itt, hogy már meg is kapta az útravalót a M. T. Akadémiától, mint az albániai expedíció vezetője; 4 geológus, 1–1 botanikus, zoológus menne vele, de az albániai esős október hónap egybeesvén az egyetemi tanítás kezdetével (ami különben neki nagy lelkiismeret-furdalásokat nem szokott okozni), nem tudja, miért siettetik a dolgot. Hacsak Albánia elvesztésétől nem félnek. szept. 29. Unokáimnak nevezetes napjuk volt: tengeritörés a szamosfalvi bérleten. Egész nap kinn voltak szüleikkel és a régeni Müllerekkel (a fiatal Arnoldot kivéve, aki Segesvárra ment egy bogárgyűjtemény elhozására). A gyerekek autón, szamár- és ökörfogaton jártak, s anyjuk szerint olyan jól mulattak, hogy bizonyára sohasem felejtik el. Láthatták, a németek a muszka foglyokkal hogyan építtetik Apahida felé a második vasúti sínpárt, láthatták a katonákat egyre-másra szállító vonatokat stb. Beszélik, hogy Szelistyén, miközben hadaink az oláhokat visszanyomták, a falusi oláhok a köztük lakó csekély számú magyarokat és szászokat egy szálig levágták,51 de hogy talán már holnap a németek teljesen körülkerítik s megsemmisítik, vagy elfogják a Szeben körül levő két oláh divíziót. Marosvásárhely felől ma megint több száz marhát hajtottak keresztül a városon; itt, a Rákóczi út mellett levő réten, pihenhetnek ugyan, ihatnak is a Szamos-51 Szelistye szerepelt háborús történettel a korabeli lapokban, de nem a Márki által lejegyzett rémhírrel. Az Est tudósítója szerint Szelistyére először német járőr vonult be, a bevonulókra a házakból rálőttek. Pásztor Árpád: Haditörténetek és az Oroszlán-Hotel. Az Est , 7. évf. 1916. nov. 4. 308. sz. 2. p.
