Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
111 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 összes oláhok letették a fegyvert. De ezt már magunk is megsokalltuk, s attól tartunk, hogy a hivatalos jelentések nem fogják ily bőkezűen ontani a sikereket. A menekülők még jönnek-mennek. Az ideszállók nem panaszkodhatnak rossz fogadtatásról, legalább általában véve nem. Szombatfalván, mely úgyszólván Székelyudvar külvárosa, Szabó Istvánék (kik Móricz Idussal csak az idén nem küldtek nekünk rákokat) vagy száz csíki székelyt beinvitáltak udvarházukba, maguk egy szobába szorultak össze, s mindennel kedveskedtek nekik. De az atyafiak úgy bántak és bánnak velük, mint az ellenséggel. A sarjút lekaszálják, a búzát elzsákolják, a tengerit megtörik, a szénát, zabot megetetik, az aprójószágot stb. halomra ölik, szóval nagy károkat okoznak. Mint Erdélyi Pali mondja, Layer Károly, az Iparművészeti Múzeum egyik őre, ma jött visz sza Szebenből, hol az ev. főtemplomban a sekrestye ajtaja fölött levő híres freskót, Johann von Rosenau 1445. évi művét (Krisztus megfeszítése ) homokzsákokkal eltorla szolta. Az oláhok a tornyot már súrolták ágyúgolyókkal, a szentélyt pedig meg is sértették, de a golyók általában véve a város fölött repkednek egyik táborból a másikba. Egyetemünk rektora az elhelyezkedés, megnyitás stb. dolgában fenn van a miniszternél. Klinikáinkról megint 25 székely legény jelentkezett önkéntesnek. Roth Viktor ma este lement Szebenbe (a vonatok Vízaknáig közlekednek), hogy a Brukenthal Múzeumnak bepakolva álló értékeit elhozza. Ma a főigazgató elnöklete alatt a helybeli gimn. igazgatók tanácskoztak; a kat. gimnáziumban de. a katolikusok, du. a reformátusok tanítnának, ha ugyan megkapják a még meghagyott néhány termet. Magunkra nézve Tangl prorektornak azt mondtam, hogy a joghallgatók menjenek (ha még mehetnek) az igazságügyi palota tanácstermeibe, s a mi dísz- és tanácstermünkbe, az orvosoknál marad a status quo, a bölcsészek pedig s a matematikusok az orvosi előadótermekben s az egyet. könyvtár némely helyiségében húzódhatnak meg. No, de okt. 2-áig még sok történhetik. A legviharosabb bukovinai szöglet előtt Sándor József szerint most már 180 000 német áll, s voltak, akik tudták, hogy ma pontban éjfélkor az egész fronton egyszerre támadnak hadaink. – A kedves öreg br. Wesselényi Istvánné, kinél a főipar-iskola ügyében gyűlést tartottunk, mondja, hogy ő bizony nem menekül, mint annyian. Igaz, hogy az erdélyi mágnások kitettek magukért. Többnyire saját fogataikon hajtottak át Nagyváradra, ott részben Széchényi püspöknél, részben a Rimanóczy vendéglőben szálltak meg, s az utóbbi helyen „aszongyák”, kétnapos murit csaptak. Itteni üres lakásaikat állítólag felnyittatják s tiszteket szállásolnak el bennük. szept. 17. A cuzguni győzelem halottainak, sebesültjeinek, foglyainak számát ma este már, az Estilap hírei szerint, fölvittük 180 000-re, de a mi Erdélyünk dolgairól ke vés örvendetest hallunk. A dornavátrai küzdelmekről nem tudunk semmi bizonyosat, ámbár hír szerint sikerült megnyomni az ellenséget; Székelyudvarhelyről ma megérkeztek Szabó Istvánék, mivel tegnapelőtt hatóságilag kilakoltatták őket, s így húguk, Ludmann-né vendégszeretetét kell igénybe venniük. Mondják, hogy a csőcselék fosztogatott náluk s másoknál, az elhagyott lakásokban; Müller Arnold is azt hallotta ma, hogy a szászrégeni lakásába beszállásolt saját katonáink ott fosztogattak. Székelyudvarhelybe tegnap du. 4-kor, mint az autón onnan érkezett Kéry hírlapíró mondta, az oláhok bevonultak, ott tehát lesz kire fogni a szégyenletes fosztogatást. Este telt házban néztük végig a Három a kislány című operettet, mely Schubert életéből és Schu bert nagyon kedves dalaiból van összeállítva; az arisztokraták páholyaiban többnyire hadseregszállítók ültek, de különben a színház külseje és hangulata a béke legbieder-
