Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
9 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. egyetemet igyekezett legjobb tudása szerint, hatékonyan, a háború követelményeinek megfelelően működtetni. A napló az 1910-es évekből megőrzött egy epizódot, amelyet érdemes megemlítenünk. Márki neve összeforrott a kolozsvári egyetem történetével, de egyszer – éppen a most közzétett naplók által lefedett időszakban – közel volt ahhoz, hogy elhagyja Erdély fővárosát, s a Budapesti Tudományegyetem tanára legyen. 1911 januárjában meghalt Lánczy Gyula, a középkori egyetemes történet tanára. Márki 1892-ben éppen az ő helyére került Kolozsvárra, amikor Lánczy a pesti egyetem tanára lett. A budapesti Bölcsészkar tanácsa az irodalomtörténész Beöthy Zsolt kezdeményezésére úgy döntött, hogy a pályáztatás mellőzésével meghívja Márki Sándort a megüresedett tanszékre. Azaz, a kar szabad utat biztosított Márki számára: nem kellett másokkal versenyeznie és kockáztatnia az esetleges presztízsromboló sikertelenséget. Erre egyébként nem is vállalkozott volna. A korabeli értékend szerint a Budapesti Tudományegyetem számított az ország legrangosabb egyetemének. A kolozsvári professzorok közül sokan vágytak Pestre, például Márki is beszámol feljegyzéseiben több távozásról, különösen az Orvosi Kar neves professzorai törekedtek a főváros felé. A meghívásban bizonyára Márki Sándor történészi és tanári teljesítménye játszotta a legnagyobb szerepet, de a hozzá eljutott hírek szerint más okok is meghúzódtak a pesti professzorok döntése mögött. „Meghívni azért akartak – egy kávéházi előzetes megbeszélésük alapján –, hogy legyen végre historikusuk, aki hatni tud tanítványaira, s hogy ez a tanszék is valami papnak a kezébe ne kerüljön.” – olvashatjuk a naplóban.6 Márki ambivalens érzésekkel fogadta a hírt, a budapesti középkori egyetemes történeti tanszéket szakmai előrelépésnek tekintette. A fővárosban a Budapesti Tudományegyetem professzoraként szakmai befolyása is alaposan megnőtt volna. Viszont éppen a hír vételének napján került tető a veje és leánya által építtetett kétszintes 12 szobás kolozsvári családi házra, ahol az egyik szint számukra épült. Ráadásul tágabb családja veje betegsége miatt – erről lentebb részletesebben írok – nehéz helyzetbe került. A hét főt számláló kettős családban Márki volt az egyetlen kenyérkereső. Amikor Békefi Remig dékán hivatalos levélben érdeklődött, hogy elfogadná-e a meghívást, nehéz döntés elé került. „Erre tíz év előtt nagyon könnyű lett volna, most már nagyon bajos felelni”, írta naplójába április 8-án. Végül mindent mérlegelve úgy döntött, nem fogadja el az egyetemi karrierjét megemelő meghívást. Naplójába – önmagát is nyugtatva – a következőképpen zárta le a kérdést: „Adja Isten, hogy határozatommal, melyhez sok önmegtagadás kellett, elérjem fő célomat, családom sorsának biztosítását. Ha elmegyek, szegény lányom, sőt feleségem is sokat gyötrődött volna. Most már magam is nyugodtabb vagyok, hogy határoztam.” 7 A budapesti meghívás híre kikerült a sajtóba, a Kolozsvár melletti döntés a városban tovább növelte Márki presztízsét. TÖRTÉNETÍRÓI SZEREPBEN Márki mindig a sokat publikáló, termékeny történészek közé tartozott, de a háború előtti évtized ezen a téren még az ő pályáján is kiemelkedőnek számít. A szakirodalmi munkásságát számba vevő bibliográfia az 1904 és 1914 közötti években 288 6 MSN, 3. köt. 1911. ápr. 19. 7 Uo.
