Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1905
79 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1905 ápr. 13. Meglátogatott dr. Mandelló Gyula, aki most a Pisztóry képviselővé választása következtében megürült közgazdasági tanszékre pályázik. Idáig csak levelezésből ismertük egymást. Elvittem a New York-i tanyára. Mint historikus, csak örülhetnék idejövetelének. ápr. 14. Tegnap Szádeczky, ma – de nevem említése nélkül –, de épp oly hibásan, a Budapesti Hirlap beszéli el, hogy Kuun Géza gróf, midőn a Hunyadm. Tört. Társ. tisz teletére adott ebéden a hunyadiak biztatására (beugratására) Kuun Kocsárdot felköszöntöttem, ezt mondta volna nekem: „Tanár ór någyån jól tudja a középkårt, de nem nagyån jól tudja a legújabb kårt”, ti. hogy Kuun Kocsárd az EMKE-nek tett hatalmas hagyományával megrövidítette, illetőleg tönkretette a most nemrégen meghalt Kuun Istvánt. Hát, ezt nekem Kuun Géza nem mondta,24 a s nem is én mentem hozzá koc cintani, hanem ő sietett hozzám, mégpedig másokkal együtt, s így ebben és a tósztra következő csendben sem igaz a Bp. Hirlap nak – talán Vikár Béla elbeszélésén alapuló – tudósítása.25 No, de így csinálódik a történelem; helyreigazítani pedig nem lehet, mert a grófné s Kuun Kocsárd megnevezésével Kuun Géza temetése idején nem állhatok be az ünneprontók közé. ápr. 15. Szegény gr. Kuun Gézától a temető halottas házában vettem búcsút, hol az Akadémia, egyetem, bölcsészeti kar, EMKE stb., stb. koszorúitól borítva és körülvéve feküdt. Du. ezredmagammal (a Hunyadm. Tört. Társulat megbízásából is) megjelentem temetésén, mely a Szász Domokos és Nagy Péter sírja előtti nyílt térről történt. Bartók püspök e híres elődjei ékesszólása nélkül beszélt, Nagy Károly ékesen, de hosszasan, Versényi az Irod. Társ. nevében kissé patetikusan; legjobban Szádeczky az Erd. Múz. nevében. A nagy halottat a sírba egy Miatyánk, egy énekszó nélkül bocsátották le, mit Kenessey is ridegnek talált. Erdély utolsó főúri nagy tudósát, „az utolsó bölényt” temettük. Erdély mai arisztokratáit látva, eszünkbe se juthat kérdezni: „Ki lép ürült nyomodba?” Vele Erdély történetének egy darabja szállt sírba. De Erdély halottjait bizonyos végzet üldözi; mikor Szilágyi Sándor meghalt, a lapok többet írtak Ötvös-Silberstein Adolf haláláról; s most Kuun Géza kidőltekor – a megyeri Krausz Lajos elhunytáról. Nem irigyeljük tőlük a nyomdafesték pazarlását; de nagyobbaknak látjuk azokat, kikre lapjaink ezt a festéket nem pazarolták annyira. – Petri Mór, ki most fejezte be Szilágy vármegye hatkötetes történetét26 és Kardos Samu, ki két óriási kötetben most írta meg Wesselényi életét,27 erre a temetésre szintén eljött. Petri beszéli, hogy az öregúrral énekelt ő a kántor helyett a marosnémeti ref. templomban – s most még egy éneket sem kapott a sírjánál! 24a Szádeczky tegnapi elbeszéléséig nem is tudtam róla. 25 Kuun Géza grófról. Budapesti Hirlap, 25. évf. 1905. ápr. 14. 104. sz. 8. p. A Budapesti Hirlap Kuun Kocsárd nevének említése nélkül mesélte el a történetet. E szerint a változat szerint a család belső viszonyait nem ismerő tudós hosszú köszöntőjét nagy csend fogadta. „Odament az asztalnál ülő házigazdához és koccintani akart. A gróf megállította és így szólt: Tisztelt barátom igen jól ismeri a középkornak történeteit, de a legújabb kor eseményeiről nincs elég jól tájékozva!” A gróf mondata nyomán helyreállt a korábbi jókedv. A pohárköszöntő leírását l. Márki szemszögéből: MSN, 2. köt. 1893. jún. 12. 33. p. 26 Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. 1–6. köt. Bp., 1901–1904. 27 Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. 1–2. köt. Bp., 1905.
