Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1905
69 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1905 szintén helyet a kocsiban. A két úr az ajánlatot elfogadta és így jöttek a város kocsiján a New York Kávéházhoz, ahol rendesen ozsonnálni szoktak. Mármost: a Napló tudósítója csak annyit láthatott, hogy Gámán Zsigmond és dr. Márki Sándor kiszállnak a város kocsijából. És ebből a tényből ma reggelre – amint ez a Napló ban olvasható – a következő »igazmondást« konstruálta meg: »A város kocsi ján – írja feltűnő betűkkel a Napló – járják a kormánypárti urak kortes útjaikat. Tegnap például Gámán Zsigmond meg Márki Sándor dr. órákon keresztül hajszoltatták a két városi paripát, hogy elvontassák őket szavazatokat fogdosni.« Ezt írja ma reggeli számában a Napló arról az udvariassági tényről, hogy a polgár mester tegnap este a Kereskedelmi Akadémiától a New Yorkig kocsin elvitte Gámán Zsigmondot, aki sohasem járt az imputált módon »szavazatokat fogdosni« és dr. Márki Sándorról, aki soha életében pártpolitikai akciókban részt nem vett! Nohát – így néz ki az ellenzéki lapok igazmondása! Ilyen az minden egyes esetben, amikor szenzációs választási leleplezésekben utaznak! De hát ki győzné sorra cáfolni a könnyelmű és lelkiismeretlen ferdítéseknek, ráfogásoknak ezt a valóságos halmazatát!” 6 Mariska írja, hogy Sanyika, a kis asztala előtt ülve, játékait le-leszokta dobni, ledobta a Tóni bácsi cicáját is, melyet ő hangutánzással Mamnak hív. Mikor azután látta, hogy az kettétört, a nem várt eredményre keservesen sírni kezdett, s napok múlva is mindjárt sírt, ha megmutatták neki a sorsát. Csak sohase legyen nagyobb keserűsége az öregnek ennél az elsőnél! Különben már csókolni is tud; alig várom, hogy ezt tapasztaljam. jan. 13. A kari ülésen Pósta szépen elbúcsúztatta Széchyt, de már mégiscsak megvárjuk, hogy ő búcsúzzon el tőlünk előbb, mert a karnak idáig azt sem mondta, hogy befellegzett. Helyettesítését a kar nem Csengerire bízza, ki reflektált reá, hanem Harasztira, mi nem járt izgalom nélkül. jan. 14. Feleségem délben elutazott Aradra Mariskához, ki a napokban várja második gyermekét. Isten segítse mindnyájukat! Két cseléd ma indul feleségem után, hogy Mariskához szegődjék el a másik két hálátlan kibédi helyett, kik őt, annyi jótéteményünk után, éppen e nehéz napokban hagyták cserben. Du. befejeztem emlékbeszédemet az Eötvös-alap számára. – A Bethlen Kör felolvasásra kért; bizonytalan időre halasztottam. A kávéházban Peregriny János gyorsíró barátommal találkoztam, ki érdekes adalékokat beszélt el a nov. 18-i parlamenti ülésről; pl. hogy midőn Perczel bejelentette, hogy kir. leirat érkezett, nem találták sehol. Leszaladt Tiszához, aki izgatottan kereste minden zsebében, míg végre rátalált. Ez 6 percbe került. Mikor felolvasták, a leirat ismét nem volt sehol. Végre Feilitzsch alelnöknél akadtak reá, ki kijelentette, hogy az Istennek sem adja oda; hanem lediktálta P.-nek. Perczel zsebkendőjének is volt szerepe; de nem úgy, hogy a szavazásra való felhívásképpen lobogtatta volna, hanem hogy nagy izgatottságában kezeit törölgette vele. Stb. stb. Meghalt id. Vutkovich Sándor pozsonyi jogakad. tanár. Mint fiatal gimn. tanárt 27 év előtt Pozsonyban az önképzőkörben ismertem meg, akkor az Eötvös-emlékbeszéd tartásával is az ő indítványára bíztak meg; a magyar írókról adott életrajzaiban ő 6 Beragasztott újságcikk: A helybeli Napló. Nemzeti Hirlap, 2. évf. 1905. jan. 12. 9. sz. 2. p.
