Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1904
50 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1904 nevében köszöntem meg, hogy a bíróságtól ezen a polg. fegyvergyakorlaton sokat tanulhattunk. Ezzel bevégződött az ülésszak, melyben 10 napon át voltam elfoglalva. Most kétesztendei vakáció következik. – Délelőtt Kétegyházáról Böhm Miklósné volt vendégünk leányával, Erzsikével, kit a sepsiszentgyörgyi prepák közé vétetett föl. A déli gyorsvonattal utaztak haza. máj. 31. Szilasival a Házsongárdban, melynek a Majális utca felől a Feleki útnak vágó útját most szélesítik és töltik. jún. 2. Úrnapján Kuthy Sándor váradi rendőr komám volt a vendégem. jún. 3. Még tegnap r. 2 órakor elhunyt, de csak ma reggel értesültünk Meltzl Ilza haláláról. Igazán megsirattuk mind a ketten. Nagyon kedves, nagyon művelt s valószínűleg nagyon boldog, mert menyasszony volt. A vasúti sztrájkolók nézegetése közben április végén meghűlt, akkor voltunk náluk utoljára; tífuszt kapott, különc apja, a filozófia doktora, könyvekből gyógyítgatta, és csak most 10–12 napja hívatta el hozzá Purjeszt, aki megdöbbent, mert látta, hogy már menthetetlen; de Meltzl úgy vélte, hogy fölösleges lesz többször jönnie, mert másnap, harmadnap Ilza úgyis felgyógyulhat. Purjesz azonban, felelőssége érzetében, másnap mégis elment, de a maximális hőmérőről semmit sem tudott meg, mert Meltzl egész délután hiába kereste könyvei közt, hogyan kell normális helyzetbe hozni a higanyt. Purjesz egy rántással megmutatta neki, hogy: így, ni! Harmadnap azután azzal fogadta Meltzl, hogy láz nincs, a hőmérséklet csak 35°. „Az lehetetlen” – mondta Purjesz. S a faggatásnál kitűnt, hogy nem tudták, a hőmérőnek melyik részét kell a hónalj alá dugni; úgy dugták oda, hogy a higanytömb – kívül maradt; Meltzl orvosi könyvei nem emlékeztek meg az eljárásról. Szegény Meltzl, ilyen csodabogarak miatt vesztette el szeretetre méltó, kedves leányát. Ma du. 3 órakor temettük. A mi koszorúnk is ott volt „A kedves jó Ilzának” fölirattal. A temetőben Gratz lut. lelkész verses imát mondott, s miközben a koporsót a sírba eresztették, Balogh Jancsi bandája Ilza kedvelt búsmagyarjait húzta. Feleségem keservesen megsiratta, s bizony én is megkönnyeztem szegény Ilzát. Nyugodjék békében! jún. 5. Csak ma kaptam a gyászjelentést, hogy nagynéném, b. e. édesanyámnak egyetlen megmaradt testvére, özv. Ferenczy Illésné, szül. Zay Alojzia élete 88. évében Nagyváradon jún. 3-án déli 12 órakor elhunyt. Mai temetésére már későn érkeztem volna. Áldott lelkű, irodalmi és művészi hajlamokkal megáldott asszony volt. Az irodalmat még az Aurora körének művei kedveltették meg vele; maga is szívesen írogatott; pl. 1849 augusztusának emlékei közül leírta Lenkey tábornokkal való találkozását és „... né” név alatt több verset közölt a váradi lapokban. Mint műkedvelő sok képet festett olajba; hogy féltünk attól a forró párát fúvó lovától, amelyen Dobozy és hitvese menekült! Nagy Sándor csatája, alvó Aurora, vizet merítő Dianája, sok arcképe stb. kedves családi emlékek voltak. Három gyermeke maradt; Pista, akiben éppenséggel nem telhetett kedve; Lujza (Csanády Ákosné) és Ilona, aki művészi hajlamait örökölte s kivel saját házában (Váradon, Lukács György utca 43. sz.) együtt lakott. Mi többször meglátogattuk s aggkorában is irodalmi, művészeti dolgokról társalkodott velünk. Nyugodjék békében!
