Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
424 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 júl. 14. Meghalt ma Pörtschachban Telbisz Károly nyug. temesvári polgármester, ki Pozsonyban a kir. kat. gimnáziumban s Pesten az egyetemen tanulótársam és egyik legkedvesebb barátom volt. Együtt szerkesztettük az Április élclapot és írogatott A méh c. 41 ifjúsági lapomba. Temesvárt ő tette modern várossá; szerették is, bár a várost nagyon megterhelte. Nyugodjék békében! – Csizmadia Sándor könyvet írt A nagy magyar pa rasztforradalom. Dósa György címmel. 42 Adatait, mint az előszóban mondja, könyvem ből vette, de tőlem semmit, mert – úgymond – véleményeim, az adatokhoz fűzött megjegyzéseim és fölvilágosításaim az ő szempontjukból épp oly keveset érnek, mint az Acsádyé. Minden oldalra igazságot akarok szolgáltatni, ennek pedig mind a két oldalra szóló valótlanság szokott a következménye lenni. Magában a szövegben nyárspolgári szemforgatást, naivitást és rosszakaratot, vagy tudatlanságot (157. l.) is vet a szememre. Én hát megkaptam a magamét azért, hogy halottaiból feltámasztottam Dósa Györgyöt. júl. 15. A 3 gyereket (mert most már Ivi is kezdi) egy bandista őrmester tanítja mától fogva hegedülni. júl. 16. Hangay Sándort nagybátyja, Hangay Oszkár, bemutatta a kávéházban. Az oroszlánsörényű, vörös nyakkendős fiatal poéta a nyugatosok közé tartozik, de sok csinos költeménye is van. A helybeli poéták közül csak Jékey Aladárra volt kíváncsi, ki – nyugalomba vonulása óta – csodálatosan friss költeményeket ír. Felszeghy Dezső verseit nem ismeri, nem is vágyik ismerni, pedig az öreg poéta várta a kávéházban, hogy odamegy hozzá és meghallgatja kritikáját. Kell is az egy poétának! júl. 17. Reggel 4 óra tájban meghalt Nagy Mihály, bölcsészeti karunk nyugalmazott pedellusa, 73 éves korában. Részt vett a 66.-i háborúban, azután csendőr, majd megyei hajdú lett, s úgy került hozzánk ezelőtt 20 esztendővel. Az öreg valóságos fogalom volt az egyetemen. A gólyák őt nézték eleinte dékánnak, s ha kiábrándultak is, Mihály bácsit mind a négy esztendőn át fölkeresték jó tanácsért, közbenjárásért, no meg egy kis pénzért, vagy, hogy mókázzanak vele. „Majd intézkedünk” – nyugtatta meg őket. Nagy szónok volt az öreg, s egy-egy névnapunkon, pl. legutóbb a névnapomon félórás dikciót is kivágott. Nagy prókátortehetség szorult belé, s igazainak védelmében, kivált Lázár Ödön irodatisztünkkel szemben, olyan vádbeszédeket tartott, hogy alig ért a végére. A karbeli szolgák és Lázár közt fel is borította a békességet; most két esztendeje ezért s öregsége miatt kellett nyugalomba vonulnia. Feleségem sokat el-eltréfálkozott s én is elbeszélgettem vele; de mindhalálig ragaszkodott is hozzánk. Nyugodjék békében! júl. 18. Dr. Óvári Ferenc orsz. képviselő, aki most, mint az Orsz. Tűzoltó Szövetség biztosa, járt errefelé a tűzoltók tanfolyamán; a Balatonalmádi Kör nevében fölkért, hogy aug. 9-én Balatonalmádiban egy kis beszédet tartsak Véghelyi Dezsőről, mint történelemíróról, domborművű arcképének leleplezésekor. Nem akartam, de – hogy lássuk a 41 L.: MSN, 1. köt. 1885. márc. 10. 356. p. 42 Csizmadia Sándor: A nagy magyar parasztforradalom. Dósa György . Bp., 1914. 174 p.
