Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
400 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 galomba vonulásakor fejlődött ki, s akkor tűntek ki igazán nagyon értékes tulajdonságai. A helybeli munkapárti lap gyászkeretben jelent meg,5 s az ellenzéki lap is nagyon szépen írt róla. jan. 17. A rekviem után délben 10-kor kezdődött a temetés (a koporsót tegnap du. 3-kor szentelték be és zárták le), Csanád megye koszorúját Hervay alispán és Návay Lajos hozták el. Roppant tömeg kísérte ki a távoli temetőbe; én azonban Jurenák Bélával az asszonyok kívánságára itthon maradtam házőrzőnek és siettettem a gyász eltávolítását, úgyhogy 1⁄2 1-kor, mikor a gyászolók visszatértek, a ház már rendben volt. Szegény feleségem és Lacika siratta meg legjobban a boldogultat, akinek az Isten adjon örök nyugodalmat! – Délben Cicatricisék, Fekete Márton képviselő, Simayné, Jurenák Gyula és Béla, Pokomándy és Spilka Géza is a család vendégei voltak. Géza (aki most Tolnán állomásozó huszárkapitány) Pokomándyval és Mattiassich-csal remélhetőleg mindent megtesz a gyermekek érdekében. Wernerék a déli vonattal hazautaztak Budapestre. Mindnyájukkal jó barátságot kötöttem; kár hogy ilyen szomorú alkalomból. Délután Gézával látogatást tettem Genersich Tóninál (kit a cívisek Gyömörcsík nek hívnak), de csak feleségét találtuk otthon; Lázár Dezsőék nem voltak otthon; Mattiassichéknél teáztunk; az asszony igazán szép, derék nő, Szmrecsányi Sári, a „nagy” közbeszóló György képviselőnek a nővére; derék, kedves asszony anyja is. Vacsorára elhoztuk feleségemet és Mariska lányomat is, és éjfélig maradtunk náluk. Három szép gyermekük van. Kolozsvár, jan. 18. A zsidók már jelentkeznek az özvegynél, Margitnál, aki megbotránkozott rajta, hogy ily kapzsiak. Hja, az üzlet, üzlet! – Pokomándyval és Spilka Gézával beszélgettünk az állapotokról; délben érzékenyen elbúcsúzva a családtól, különösen a legtöbbet sírdogáló Lacikától és Pokomándytól, feleségemmel és leányommal hazaindultunk. Velünk jött Csabára Simayné, s Gyulától Kolozsvárig a kis Dutkay Róza és Hódy Álmos. Este 9-kor már megcsókolhattuk születésnapján a mi Lacikánkat és kistestvéreit. Szegény feleségem az úton is sokat sírt, de most már talán nyugodtabb lesz egy kicsit. Bizony, az esztendő rosszul indult. jan. 19. Megültük Lacika pótszületésnapját. jan. 20. Az EMKE munkarendje s újjászervezése dolgában kiküldött bizottság elnökletem alatt első ülését tartotta – igen tárgyilagosan. Tegnap a Kossuth-asztaltársaságban felolvasást tartottam a magyar kormány 1848/9-i szilveszter éjszakai meneküléséről a szabadságharc történetének egy német kézirata alapján, melyet – talán Streckfuss munkáját – M[aros]vásárhelyről ifj. Biás István közölt velem. A Kossuth-serleggel Fejér Gerő mondott áldomást, kivel tegeződni kezdtem. Rá Sándor József, rám Herepey Gergely mondott áldomást. Apáthy tüzes beszéde után – feleségem gyászára való tekintettel – hazajöttem. jan. 21. Horváth Jenő – tanácsomra – az idén 4 órás újkori kollégiumot hirdetett; de panaszolja, hogy még csak 2 hallgatója iratkozott be. 5 Spilka Antal. Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914. jan. 16. 1–2. p.
