Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1913

379

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1913

Fekete-Nagy Béla h. polgármester belsőséges, meleg üdvözlő és búcsúzó szavaira meghatottságában is kedélyesen felelt, s kezet szorított minden jelenlevővel. Bizony, egy nyilvános pálya befejezésénél többen is lehettünk volna!

aug. 14.

Richter Aladárt a kultuszminiszter „saját kérésére” valóban nyugalmazta, s nyugdíját 7000 koronában állapította meg. Nehéz napok következnek reá s elég nagy családjára, s kérdés, hogy így letörve, a tudomány művelésére elszánja-e magát továbbra is? Ha hibázott is, a botanikai múzeum megalapítása és az új botanikus kert megszerzése mindig érdeme marad. Talán nem is annyira a szabálytalanságok, mint fölényes, nyers és néha tűrhetetlen modora miatt ejtették el. Én már sok év miatt [sic!] megmutattam neki a botanikus kertben azt a fát, amire a kormány ezért „felakasztatja”. Nevetve hivatkozott erre többször, ahelyett, hogy jobb modorra törekedett volna. Nekem barátom, s én igazán sajnálom, hogy pályája megszakadt.

aug. 15.

Sarolta húgom (Somogyi Lászlóné) este egy kis pihenésre hozzánk érkezett. A vasútállomáson találkoztam Kozma Gyulánéval, ki Gyula fia temetéséről Marosvásárhelyre ment fiával, Imrével.

aug. 16.

Négyheti kezelés után dr. Orient Gyula fogorvos ma végre betett 6 fogat aranyfoglalattal és híddal, amit nyelvemnek, bizony, meg kell szoknia (fizettem 220 koronát). Este megérkezett Szászrégenből lányom és családja. A 3 gyerek egyszerre elevenné tette a házat, még a Burkus is alig tudott hova lenni örömében. Sanyi elhozta naplóját is, melyet emlékeim közé tettem.

aug. 17.

A gyerekek egész nap pillangókat kergettek s nagyon kedvesek voltak. Ludmann kapitány is nálunk ebédelt.

aug. 19.

Vacsorán a kettős családdal és Törökékkel Szentkirályiéknál. Sanyi nagyon büszke, hogy ma a borbély „elválasztotta” a haját.

aug. 20.

Szent István napját nagy csendben itthon töltöttük. Sarkadon ma már a kápolna sincs meg a kastélyban, hol erre a napra mindig sok vendég gyűlt össze.

aug. 22.

Török Imre Alfrédet mint influenzásat ágyba fektette, s pattog, hogy tele van a ház influenzával. Igaz, hogy az asszonyokat kivéve, mindnyájan köhögünk. De hát június 8. óta mindennap esik s akárhány éjszaka két takaró is elkél!

aug. 23.

Meglátogattuk mind a két komámasszonyunkat. Szádeczkyné elpanaszolta, hogyan forgatták ki őt testvére, Tauszikné örökségéből; Szentkirályiné pedig nagy titokban kért, hogy ura kúriai bírósága érdekében írjak három kegyelmes úrnak: Balogh igazságügyminiszternek, Günther kúriai elnöknek, Majláth püspöknek.

aug. 24.

Boldog házasságunknak XXXV. évfordulóján unokáink fejenként nagy csokor őszirózsákkal kedveskedtek. Igazán boldognak éreznők magunkat ebben a pillanatban, ha jövendőjük nem volna oly nagyon bizonytalan. De hát jó az Isten, jót ad! – Ezen évi jövedelmem még a tavalyinál is csekélyebb, több mint 2000 koronával. Éspedig