Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1912
325 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1912 jún. 6. Úrnapján Mariskával és az unokákkal a főtemplomban, mely előtt a díszlövésekre tíz évi szünet után ismét felhangzott a gotterhalte. Hogyne! Tisza tegnap, tegnapelőtt ismét „rendet” csinált a képviselőházban! 21 Szeged, jún. 7. Feleségemmel a reggeli gyorsvonaton indultam a zombori Rákóczi-szobor leleplezésére. Orosházán hallottuk, hogy ma délben Kovács Gyula a képviselőházban rálőtt Tisza Pistára.22 Erről a szegedi lapok különkiadásaiból csakhamar megbizo nyosodtunk. Szegeden du. 1⁄2 4-kor Márki Pista őrnagy öcsém és felesége várt reánk. Hozzájuk szálltunk (Attila utca 11.), s összebarátkoztunk a három csinos gyerekkel. A középső úgy mutatkozott be, hogy ő Márki Előd Tibor Gyula. „No, vigyázz, nem jól mondtad: Márki elől Tibor, hátul Gyula.” Ami gondolkodóba ejtette. Azután az egész család (a nagymamával, özv. Ferenczynével együtt) sétálni ment a szépen fejlődő városba, az igen szép népligetbe. Otthon vacsoráztunk. Zombor, jún. 8. Szegeden de. nagyobb sétákat tettünk. Az automobilosok kiskocsi versenyén részvevők beérkezését a Kass-vendéglőnél várva, előkerült végre Márki Imre öcsém is, aki most kataszteri fogalmazó, s úgy látszik, egy vén báróné hálójában vergődik pár év óta. – Délben 1⁄2 12-kor indultunk Zomborba, hova 1⁄4 4-kor érkeztünk meg, Csernoch kalocsai érsekkel együtt, kit fényesen fogadtak. Engem Vértesi Károly, a szoborbizottság elnöke üdvözölt, s Dömötör Pál, a költő és fia, Győző és az öreg Szondy Mátyás bizottsági tagok kíséretében végre elindulhattunk az érsek diadalmenetéhez csatlakozva. Sok poggyászunkkal a kocsisor vége felé lévén, feleségem azt mondja: „A zomboriak most azt hihetik, hogy te vagy az érsek komornyikja s én vagyok a gazdasz szonya: mi visszük a poggyászát.” – A Vadászkürt 5. sz. szobáját kaptuk – egy másik kényelmesebb helyett, melyet a bizottság annak idején kiválasztott; de a sok mentegetőzés után sem fogadtuk el a jobbik szobát, mivel már kibontakoztunk. Feleségem otthon maradt, én azonban a két Dömötörrel nagy sétát tettem a szépen fejlődő és gyönyörűen beültetett városban, s megnéztem a karmeliták templomát, Schweidel sikerült szobrát (Mátraitól), a parkokat stb. Összebarátkoztam Jankovits Gyulával, ki a holnap leleplezendő Rákóczi-szobrot készítette. Vacsoránál gyönyörködtünk a szépen kivilágított Jókai térben, hol [a] Rákóczi-szobor áll s a szabadkai banda játékában és a tárogatószóban. 9 órakor elmentünk a színházba, Kaczvinszky Kálmán és neje, az ünnepélyt rendező napközi otthon elnöke páholyába, mely az érsek páholya mellett volt. Rákóczit ünnepelték a műkedvelők dalokkal, zeneszámokkal és Erdősi Károly 3 felvonásos Rákócziért! című színdarabjával. 23 Az előadás éjfél után egy órakor ért véget s utána még majdnem egy órahosszat teáztunk Kaczvinszkyék, Dömötörék s mások társaságában. Zombor, jún. 9. Rákóczi szobrának leleplezési ünnepélye azzal kezdődött, hogy a Budapestről érkezett hírlapírók: pl. Sziklay János, Farkas Emőd (ki Jenő öcsém felesége, Thanhoffer 21 Tisza István június 4-én önkényesen elfogadtatta a véderőtörvényt, a dühösen tiltakozó ellenzéki képviselőket pedig karhatalommal vezetette ki. 22 Kovács Gyula, a parlamentből 30 napra kitiltott ellenzéki képviselő június 7-én az újságírói karzatról az ülésterembe beugorva háromszor rálőtt Tiszára, de nem sebesítette meg. Ezt követően maga ellen fordította fegyverét, ám sebesüléséből súlyosabb következmények nélkül felgyógyult. 23 Erdősi Károly: Rákócziért! Regényes színmű [...] II. Rákóczi Ferencz korából. Bp., 1905. 143 p.
