Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1911

308

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1911

tünk Török doktoréknak. „Doktor bácsi, mennyi fácányt kapott?” – kérdezte Ivi, ki a múltkor, a Gyergyaynál való operációkor Ivit ölében tartotta. „Egyet.” – „No, akkor még hatot kell odaküldeni – mondja az öreg –, mert hetet kaptunk.” De a doktorék beérték azzal a másikkal, amit vacsorán nálunk ettek meg. Teán, a gyerekek lefektetése után Szentkirályi komáéknál.

dec. 25.

Karácsony napját csendben itthon ültük.

dec. 26.

István napján délben Zsakóéknál. – Megköszöntem gr. Mikes János meghívását szombathelyi püspöki beiktatására; de akkor (jan. 6.) Temesvárott leszek.

dec. 27.

Ma húsz esztendeje volt Sarkadon az utolsó János-nap. János napján délben Bournázéknál voltunk.

dec. 28.

Nálunk vacsoráltak Bournázék Banner Jancsival s Tanács Józsefék Pethő Sándorékkal. Pethőtől karácsonyra megkaptam Politikai arcképek

c. szép kötetét;

49

s így megfogadta tanácsomat, hogy esszéíró legyen. – Feleségem az Aradi Közlöny

nek egy körkérdésére a karácsonyi számban a következőleg felelt (ez lévén első nyomtatott műve, ideiktatom):

„Tisztelt Szerkesztő úr! Hogyan emlékezem vissza Aradra? A legkedvesebben. Hiszen ott születtem, ott töltöttem boldog gyermekkoromat, ott jártam iskolába, ott mentem férjhez, ott született egyetlen leányunk. Keservesen megsirattam a várost, kedves barátainkat, mikor Budapestre költöztünk fel, de újra otthonom gyanánt üdvözöltem, mikor leányunk oda ment férjhez és két unokánk ott született. – Most már egészen kolozsváriak vagyunk mindannyian, de egyik bátyám sírja, néhány nagyon kedves család és sok-sok felejthetetlen édes emlék mindhalálig odafűz »az ifju város tündérképéhez« és Vörösmartyval mindennap ezt kívánom: »Éljen, ki hátra nem marad: Virulj fel ifju szép Arad!«

Márki Sándorné”.

dec. 29.

Mangold keserű humorral írt hosszú levelet, amely – betegségét panaszolva – majdnem búcsúzkodásnak tűnik fel. Egykori tanáráról, Pór Antalról, becses adatokat szolgáltat.

50

dec. 30.

Csodák csodája: ezen félévi 3423 kor. tandíjamból 682-t mégis megkapok. Már régen nem kaptam.

dec. 31.

Meglátogattam Sámi Laci főügyészt, ki vadász-szerencsétlenség következtében okt. 6-án bal karját szétlőtte. Orvosát, Makarát (kávéházi asztaltársaságunk tagját) nagyon tiszteli, mert a szegény oláhokkal még emberségesebben bánik, mint az urakkal. „Ezeknek van pénzök, ha nem tetszünk nekik, másokhoz, tudósabbakhoz mehetnek, de ezek, szegények, kénytelenek itt maradni.” Meglátogattam Pokoly Józsefet is, akit (l. nov. 27.) mégis én ajánlok dr.-i címre az egyet. történelemből, de ezt minden histo-49 Pethő Sándor: Politikai arcképek.

A

z új Magyarország vezéregyéniségei

. Bp., 1911. 148, [

12

] p.

50 Mangold Lajos Márki Sándorhoz, 1911. dec. 29. MTA KIK Ms 5163/852-902.